Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, nem tetszett egy Omar Sy-film, de sajnos a Doktor Knock esetében ez a helyzet. Bármennyire is karizmatikus színész, egy középszintű, lapos filmet ő sem tud egyedül elvinni a hátán. A film egyetlen igazán értékelhető eleme számomra az 1950-es évekbeli környezet, amelyben játszódik. A kis falucska látványvilága megkapó, de a karakterek sajnos túljátszottak és egydimenziósak: a postás „vicces” (vagy legalábbis annak szánták), a pap gonosz, a gyógyszerész kapzsi – és ez a sablonos vonal a teljes szereposztásra igaz. A vígjátéki próbálkozások a film felénél teljesen kifulladnak, és bár a történet később megpróbál komolyabb hangvételre váltani némi drámai fordulattal, a rendezés olyan kiszámíthatóvá teszi az eseményeket, hogy semmilyen igazi meglepetés nem ér minket. Az elnyújtott, monotonná váló játékidő végül nem vezet olyan lezáráshoz, amely miatt érdemes lett volna végignézni. A film egysíkú, helyenként idegesítő, és még az átlagos szintet sem üti meg. Inkább egy színházi darabra emlékeztet – ami önmagában nem lenne baj, de nagyvászonra ehhez sokkal több kellene.
Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt mondom, nem tetszett egy Omar Sy-film, de sajnos a Doktor Knock esetében ez a helyzet. Bármennyire is karizmatikus színész, egy középszintű, lapos filmet ő sem tud egyedül elvinni a hátán. A film egyetlen igazán értékelhető eleme számomra az 1950-es évekbeli környezet, amelyben játszódik. A kis falucska látványvilága megkapó, de a karakterek sajnos túljátszottak és egydimenziósak: a postás „vicces” (vagy legalábbis annak szánták), a pap gonosz, a gyógyszerész kapzsi – és ez a sablonos vonal a teljes szereposztásra igaz. A vígjátéki próbálkozások a film felénél teljesen kifulladnak, és bár a történet később megpróbál komolyabb hangvételre váltani némi drámai fordulattal, a rendezés olyan kiszámíthatóvá teszi az eseményeket, hogy semmilyen igazi meglepetés nem ér minket. Az elnyújtott, monotonná váló játékidő végül nem vezet olyan lezáráshoz, amely miatt érdemes lett volna végignézni. A film egysíkú, helyenként idegesítő, és még az átlagos szintet sem üti meg. Inkább egy színházi darabra emlékeztet – ami önmagában nem lenne baj, de nagyvászonra ehhez sokkal több kellene.