Az eredeti cím magyarul fehér varjút jelent és egy orosz szókapcsolatra utal. Jelentése szerint olyan személyre alkalmazzák, aki elüt a többségtől, ahogy egy fehér varjú különbözik a fekete társaitól. Ilyen művész volt Rudolf Nurejev is, a balettművészet elismert táncosa. A hidegháború éveiben, 1961-ben Párizsban a repülőtéren „szabad akarok lenni!” felkiáltással politikai menedékjogot kért a francia hatóságoktól. Nyugaton sikert sikerre halmozott, uralkodók, világhírű előadóművészek (Mick Jagger, Freddie Mercury) tiszteletét, barátságát élvezhette. A film egy extáncosnő, Julia Kavanagh életrajzi regénye alapján készült, rendezője Ralph Fiennes, aki Szabó István „A napfény íze” című filmjében hármas főszerepet játszott. Nurejev megszemélyesítője a nagyszerű ukrán balettművész, Oleg Ivenko, aki színészként is ragyogóan szerepelt. A film csak érintőlegesen, egy jelenet erejéig foglakozik Nurajev szexuális orientációjával, bár korai halálát az AIDS szövődményei okozták 1993-ban. Az életrajzi jelenetek, a csodás balett produkciók mellett a film utolsó része még izgalmakban is bővelkedik, megidézve a főhős lelki harcát, hogy hazája elhagyása miatt, csak majdnem két évtized múlva láthatta viszont imádott édesanyját. Nem szokványos életrajzi film, messze elkerüli a zsáner kliséit.
Az eredeti cím magyarul fehér varjút jelent és egy orosz szókapcsolatra utal. Jelentése szerint olyan személyre alkalmazzák, aki elüt a többségtől, ahogy egy fehér varjú különbözik a fekete társaitól. Ilyen művész volt Rudolf Nurejev is, a balettművészet elismert táncosa. A hidegháború éveiben, 1961-ben Párizsban a repülőtéren „szabad akarok lenni!” felkiáltással politikai menedékjogot kért a francia hatóságoktól. Nyugaton sikert sikerre halmozott, uralkodók, világhírű előadóművészek (Mick Jagger, Freddie Mercury) tiszteletét, barátságát élvezhette. A film egy extáncosnő, Julia Kavanagh életrajzi regénye alapján készült, rendezője Ralph Fiennes, aki Szabó István „A napfény íze” című filmjében hármas főszerepet játszott. Nurejev megszemélyesítője a nagyszerű ukrán balettművész, Oleg Ivenko, aki színészként is ragyogóan szerepelt. A film csak érintőlegesen, egy jelenet erejéig foglakozik Nurajev szexuális orientációjával, bár korai halálát az AIDS szövődményei okozták 1993-ban. Az életrajzi jelenetek, a csodás balett produkciók mellett a film utolsó része még izgalmakban is bővelkedik, megidézve a főhős lelki harcát, hogy hazája elhagyása miatt, csak majdnem két évtized múlva láthatta viszont imádott édesanyját. Nem szokványos életrajzi film, messze elkerüli a zsáner kliséit.