A cselekmény az 1950-es évek elején játszódik Rióban, egy igen elnyújtott és lassú, 1990-es évek filmjeire emlékeztetően hangyás, képzajos, de szép megvalósításban.
Az egyöntetűen lelkes kritikák alapján vágtam bele a megtekintésébe, de rám egész másképp hatott az egész, mint a nézők többségére. Azért látom, hogy voltak mások is, akik szintén nem tudtak kapcsolódni a bemutatott sorsokkal.
Tehát van Rio de Janeiróban két lánytestvér, már épp nagykorúak, de még a szüleikkel élnek. Eurídice a család lúzere, ő nem hülye, de nem tud kiállni magáért. Guida meg él bele a vakvilágba, felcsinálja egy random Jorgosz, miután megpattant vele Görögországba, aztán terhesen hazatér, ahol a gyökér apja kitagadja. Az anyja ezt szó nélkül hagyja, ami elég gáz. Mindkét lányának hazudik a másikról, ezzel elválasztja őket. Ja, mert közben Eurídice férjhez megy, és elköltözik. Guida világra pottyantja a gyereket, akit a kórházban hagy, aztán másnap már egy random bárvendég farkát kézimunkázza a mosdóban. Még csak nem is pénzért. Aztán mégis magához veszi a gyerekét, és gyári munkásnőként nyomorog férfi nélkül. Eurídice, ahogy említettem, hozzámegy egy önző csávóhoz, aki keresztülhúzza a terveit (Bécsbe akart menni zongoraművésznek tanulni). Közben mindkét lány kapcsolatba lépne a másikkal, de nem tudnak.
És akkor lement 85 perc, és itt tartunk, van még 55 perc, ami nem kevés, és ezt én most megspórolom.
Ui.: A kamerába közeli beállításban meredő erektált péniszt én még eddig csak más műfajú filmalkotásban láttam, ebben a filmben kicsit meglepett, de mivel nem vagyok prűd, mondjuk, hogy jót derültem rajta, hogy ilyen nincs, és mégis van.
A megtekintését nem is tudom, kinek ajánlhatom, magamnak nem, de már késő.
Guida és Eurídice egy brazíliai testvérpár, akik nagyon erősen kötődnek egymáshoz. A két fiatal nőt mindössze két év válassza el egymástól. Konzervatív családban nőttek... több»
Szereplők: Fernanda Montenegro, Carol Duarte, Júlia Stockler, Flávia Gusmão, António Fonseca
