A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszott volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az animációkra nem lehet panasz, a zene pedig pazar. Visszaköszönnek a játékok főbb motívumai, ahogyan a kor nagy játékai is megjelennek a Mario Karttól a Donkey Kongig. És ennél többet nem akar a mozi. Egy nosztalgialöketet nyom az arcunkba a képernyőn át. A sztori nem komolyabb, mint a játékoké annak idején. De nincs is szükség csavaros történetre, amikor úgy is a látvány viszi a filmet. A kicsiknek is elég ez. Később le lehet hozni a padlásról, vagy előkotorni a garázsból a régi tévés konzolokat, és megmutatni a srácoknak, mivel játszottak a szüleik az ő korukban. A szinkron elfogadható, bár nem kiemelkedő. Érdemes lesz eredeti nyelven újranézni, mert igen nagy nevek adták hangjukat a karaktereknek. Bár nem olyan jó, mint az Angry Birds első része, azért simán ajánlott.
A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszott volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az animációkra nem lehet panasz, a zene pedig pazar. Visszaköszönnek a játékok főbb motívumai, ahogyan a kor nagy játékai is megjelennek a Mario Karttól a Donkey Kongig. És ennél többet nem akar a mozi. Egy nosztalgialöketet nyom az arcunkba a képernyőn át. A sztori nem komolyabb, mint a játékoké annak idején. De nincs is szükség csavaros történetre, amikor úgy is a látvány viszi a filmet. A kicsiknek is elég ez. Később le lehet hozni a padlásról, vagy előkotorni a garázsból a régi tévés konzolokat, és megmutatni a srácoknak, mivel játszottak a szüleik az ő korukban. A szinkron elfogadható, bár nem kiemelkedő. Érdemes lesz eredeti nyelven újranézni, mert igen nagy nevek adták hangjukat a karaktereknek. Bár nem olyan jó, mint az Angry Birds első része, azért simán ajánlott.