Super Mario Bros.: A film

Sodró tempójú, látványos animációs kaland, amely a híres videojáték-sorozat szellemiségét hűen ülteti át a vászonra. A film stílusa könnyed, humoros és nosztalgikus, tele ikonikus játékelemekkel, vizuális utalásokkal és dinamikus akcióval, ami elsőso... Többrban a fiatalabb közönséget, de a régi Mario-rajongókat is megcélozza. A cselekmény egyszerű, de pörgős, a karakterek – Mario, Luigi, Peach hercegnő és Bowser – szerethetőek, bár jellemfejlődésük korlátozott. A színészi játék, különösen Jack Black (Bowser) szinkronja kiemelkedő, de a sztárgárda mellett a magyar hangok is jól működnek. A forgatókönyv célratörő, nagy fordulatokat és mély drámai szálakat nem tartogat, de a rendezés vizuálisan kreatív, a játékélményt remekül adaptáló. Az objektív és szubjektív szempontok közötti egyensúly véleményem szerint jól megvan: a film technikailag hibátlan, mégis kissé felszínes, története kiszámítható, de szórakoztató. 6–12 éves gyerekeknek, családoknak és nosztalgiára vágyó Nintendo-rajongóknak ajánlom.

Az Illumination olyan közönségkedvencek után a Gru- és Minyonok-filmek egy igazán különleges projekttel állt elő: a világ legnépszerűbb videójátékának, a Super Mario-szériának a rajzfilmadaptációjával. A mozi meglehetősen hosszú utat járt be az ötlet... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezt a mesét nagyon vártuk a gyerekeimmel, és egyből mentünk is megnézni a moziba, ahogyan sok más gyerekes ismerősünk is. Szerencsére nem is okozott csalódást, még felnőtt fejjel is élveztem. Aranyosak a karakterek, a Jack Black hangja által megformá... Többlt Bowser zseniális főellenségnek, a zongorás jelenet nagyot üt, angolul is és magyarul is jól hangzik a Peach-nek írt szerelmes dal. Azóta számtalanszor láttuk, hiszen a gyerekek sokszor kérik, hogy ezt szeretnék nézni. A mese karakterei hamar megjelentek mindenféle terméken, plüssök készültek, ebből is látszik, hogy nagyon sikeres lett. Maga a történet izgalmas, amikor Mario próbál végigmenni a pályán, amikor megküzd Donkey Konggal, és a gokartos rész a kedvenceink, a zenék pedig feldobják a mesét. Nagyon tetszik, hogy Bowser bár gonosz, de szerethető, és a végén megkapja méltó büntetését, ami annyira nem drasztikus. Remélem, hogy készül majd belőle folytatás, mert nagyon szeretnénk még látni a karaktereket. Aki még nem látta, mindenképpen pótolja!

A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszo... Többtt volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az animációkra nem lehet panasz, a zene pedig pazar. Visszaköszönnek a játékok főbb motívumai, ahogyan a kor nagy játékai is megjelennek a Mario Karttól a Donkey Kongig. És ennél többet nem akar a mozi. Egy nosztalgialöketet nyom az arcunkba a képernyőn át. A sztori nem komolyabb, mint a játékoké annak idején. De nincs is szükség csavaros történetre, amikor úgy is a látvány viszi a filmet. A kicsiknek is elég ez. Később le lehet hozni a padlásról, vagy előkotorni a garázsból a régi tévés konzolokat, és megmutatni a srácoknak, mivel játszottak a szüleik az ő korukban. A szinkron elfogadható, bár nem kiemelkedő. Érdemes lesz eredeti nyelven újranézni, mert igen nagy nevek adták hangjukat a karaktereknek. Bár nem olyan jó, mint az Angry Birds első része, azért simán ajánlott.