Pókember - A pókverzumon át

Akárcsak az első rész, számomra ez is gyakorlatilag hibátlan, egészen parádés vizuális világgal. Nehéz mit mondani róla, de ha még nem láttad, mindenképp érdemes adnod neki egy esélyt, mert ritka kincs.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Aki látta az első részt még cirka 5 évvel ezelőtt, az is biztosan befizetett erre a következő részre, ami összességébe véve jobb, nagyobb és sokkal zajosabb lett az első résznél. Amit a Sony és Amy Pascalék el tudtak rontani az élőszereplős Pókember ... Teljes kritika

Ez a film egyszerűen tömör gyönyör, a látványvilág minősége és spektruma olyan, hogy nincs film, mely akár csak egy kicsit is a nyomába érne, az első pókverzumos filmmel együtt. Minden jelenet, minden karakter, minden pillanat majdnem szétszakad a ré... Többszlettől vagy az egyedi grafikai stílustól. A látványvilág nem véletlenszerű vagy giccses, a film ügyesen használja karakterfejlesztésre és történetmesélésre is, már-már olyan szinten, hogy aki nincs felkészülve a vizuális kavalkádra és hihetetlen gyors történetvezetésre, az hamar bele fog szédülni. A film folyamatosan a figyelmed 100%-át igényli, és ez a fajta erőfeszítés olyankor a történet rovására megy, hisz annyi karaktert és hátteret csomagol magába a film, melynek mind hihetetlen gyorsan van ledarálva a világa, hogy néha úgy éreztem, szükség lett volna pár jelenetre, melyben belassulunk. Ugyanakkor, ezt az érzést érzik főszereplőink is, Miles és Gwen, akik ezúttal is nyakukba veszik a világot, és megpróbálják nemcsak sajátjuk, de mindenki világát megmenteni. Lehetséges ez egy filmben? Hát nem, filmünk épp ezért egy jelentős cliffhangerrel zárul, de őszintén szólva nagyon mérges sem tudtam lenni miatta, mert természetes történetvezetési iránynak tűnt. A film másik kiváló eleme a zenéje, mely remekül balanszolja a látványt és a történetet.

Sztoriszinten is elég jól működik, na de átlagos animációs stílussal azért nem ütött volna ekkorát. Elképesztő volt a látvány, ahogy minden Pókember saját művészeti stílust kapott. Zseniális volt ez a része, pedig első sorból néztem az Etele egyik ki... Többsebb termében. Két dolog nem tetszett viszont: elég nehezen indult be, és sokszor olyan eszeveszett tempót diktál, hogy utána, amikor egy kis nyugis dialógus van, már-már unalmasnak tud érződni. A másik a vége, illetve annak a hiánya. Pedig meg lehetett volna ezt csinálni úgy, hogy nagyjából kerek legyen a sztori, és akkor valami sejtelmes lezárás után megkapjuk a Miles Morales returns in 2024 feliratot. Ja, és zseniális humora van, nagyon jól használja a mémeket és az ezernyi Pókembert, legyen az filmes, videójátékos, vagy akár Lego-figurás verzió.