Az első fele nagyon jó volt, a második viszont kicsit unalmas lett. Bár lehet, hogy azok a részek újabb játékokra alapultak, amiket már nem ismerek. De aki a Mario játékokat szereti, annak biztos hogy nagyon tetszeni fog a film.
Az Illumination olyan közönségkedvencek után a Gru- és Minyonok-filmek egy igazán különleges projekttel állt elő: a világ legnépszerűbb videójátékának, a Super Mario-szériának a rajzfilmadaptációjával. A mozi meglehetősen hosszú utat járt be az ötlet... Teljes kritika
A 80-as évek derekán jelent meg az első Super Mario játék. Persze később a sikereken felbuzdulva jöttek a folytatások, így a játék nemcsak a 70-es és a 80-as évek szülötteinek vált kedvencévé, de nincsen olyan 2000 előtt született srác, aki ne játszott volna valamelyik epizóddal. Tizenkét évessé kell válni, amikor nézzük a filmet. Merüljünk el a nosztalgiatengerben, mert Marióval együtt kell szaladni, ugrani és zuhanni, majd szaltózni, autózni és begombázni. Nem a ma már negyven-ötven éves apuka és anyuka a nézői célcsoport, hanem az ő gyerekkori énjük, aki valahol mélyen még csibészesen mosolyog, ha üveggolyót, jojót vagy egy Moncsicsit lát. A látvány színes kavalkád, amolyan nintendós. Az animációkra nem lehet panasz, a zene pedig pazar. Visszaköszönnek a játékok főbb motívumai, ahogyan a kor nagy játékai is megjelennek a Mario Karttól a Donkey Kongig. És ennél többet nem akar a mozi. Egy nosztalgialöketet nyom az arcunkba a képernyőn át. A sztori nem komolyabb, mint a játékoké annak idején. De nincs is szükség csavaros történetre, amikor úgy is a látvány viszi a filmet. A kicsiknek is elég ez. Később le lehet hozni a padlásról, vagy előkotorni a garázsból a régi tévés konzolokat, és megmutatni a srácoknak, mivel játszottak a szüleik az ő korukban. A szinkron elfogadható, bár nem kiemelkedő. Érdemes lesz eredeti nyelven újranézni, mert igen nagy nevek adták hangjukat a karaktereknek. Bár nem olyan jó, mint az Angry Birds első része, azért simán ajánlott.
Jól megidézte a játékokat, és tökre meglepett, hogy még Mario Kart is került bele. Az akció néhol nagyon mozgalmas volt, nem csodálom hogy akkorát kaszált, a gyerekek biztos imádták. Amúgy tipikus másodvonalas animáció, csak szórakoztatni akar szokásos poénokkal és karakterekkel, de nem tudok belekötni mert it's a me, Mario.
Miközben néztük, szórakoztató volt, szép a látvány, és sok ötletes megoldás van benne, de kicsit üres, felejthető lett összességében.
Most, hogy már van, csalódtam. A videójáték a kedvencem, de a filmnél még én is jobbat tudtam volna írni (de rendezni nem). Olyan, mintha kivágták volna a felét, és a maradékot gyorsított felvételre vették volna fel. A hiányérzet nagy, de annyi rosszabb film van.
Izgalmas, látványos, nem unalmas, jó a hangulata és minden korosztály számára érdekes. Egyszóval egy jó esti (mese) mozi! :)
Értékelem az Illumination eddigi legjobban kinéző animációját, és azt, hogy a Nintendo és az Universal gondolt a hozzám hasonló játékimádókra. Alapjában véve nem egy rossz filmmel van dolgunk, csak egy szinte tökéletesen kifinomult termékkatalógussal... Több
A forgatókönyv hihetetlenül kiszámítható és unalmas. A látvány szép, de nem sokkal szebb, mint a legújabb Mario videojáték.
Kár a rövidebb időtartamért. Mindent élveztem, a játékokból ismert dalokat, az ismerős dalokat (valószínűleg minden, ami csak eszedbe jut ezen a kifejezésen), az akciót, a 2D-s ugrálós jeleneteket, a versenyeket és a respawnokat. Az animáció pedig egyszerűen szemkápráztató.