Meglepően személyes film lett. Nem csak politikáról szól, hanem arról is, milyen nyomás alatt működik valaki, aki hirtelen a reflektorfénybe kerül. Néhol kicsit hosszú, de végig érdekes.
Egyszerre fanyar és katartikus. Fokozatosan pakolja ki a család piszkos titkait, miközben tombol a feszültség. A tengerparti miliő savanyúan szép – és bár a vége nem egy happy end, muszáj volt rágondolnom még napokig.
Sajnálom, hogy ez lett az utolsó évad, de annak nagyon jó. Igazi érzelmi hullámvasút. Tom Sturridge újra remekül hozza a karaktert. Vannak nyögvenyelős átvezetők, de a történet elég mély.
Ez az évad már közelebb áll a második évad minőségéhez: mély, karakterközpontú, de ami a legjobb, hogy végre vannak kézzel tapintható tétjei – az időzár, a kritikus visszajelzés. Úgy éreztem, végre visszakaptam az eredeti Mackó-hangulatot.
Leginkább a humor hiányzott – oké, van pár fun pillanat, de összességében komor. A harcjelenetek és zene viszik az egészet. A zenében van valami igazán drámai, amitől üt. De oké, lehetett volna lazább is.
71 TAVASZI SZÉL – az ébredés (2026)