Mario maraton

2023.04.10 14:23 Artemisia Olvasottság: 184x

5

Az Illumination olyan közönségkedvencek után a Gru- és Minyonok-filmek egy igazán különleges projekttel állt elő: a világ legnépszerűbb videójátékának, a Super Mario-szériának a rajzfilmadaptációjával.

A mozi meglehetősen hosszú utat járt be az ötlettől a megvalósításig, ugyanis már a 2010-es évek elején felmerült az újabb adaptáció gondolata, és az 1993-as, élőszereplős Super Mario-film bukása is rossz ómenként lebegett fölötte. Azonban a készítők szemmel láthatóan tanultak a '93-as Super Mario hibáiból, illetve az elhivatottság is meglátszik: Mario-játékok tervezője, Mijamoto Sigeru producerként működött közre, a rendezőpáros, Michael Jelenic és Aaron Horvath pedig nagy tisztelettel nyúltak az alapanyaghoz.

A végeredményt látva pedig elmondható: erre megérte várni! Noha a film elsődleges célközönsége egyértelműen a kissebb gyerekek, olyan mennyiségű, a Super Mario közel 40 éves történetét felölelő fanservice megoldásokat, easter egg-eket, nosztalgiavonatokat, és egyéb kikacsintásokat tartalmaz, hogy nincs az a korosztály -pláne a videójáték rajongók között- aki ne tudna kedvére elmerülni ebben a színes-szagos világban.

Maga a cselekmény meglehetősen egyszerű, de olyan szédületes tempóval pörög, hogy sem egyetlen üresjáratra, sem lélegzetvételre nem hagy időt. Miután Mario megérkezik Gombakirályságba és Peach hercegnővel az oldalán elindul, hogy kiszabadítsa Luigi-t és legyőzze Bowser-t, egy nonstop akció-kalandfolyam veszi kezdetét, ami egyszerűen beszippantja a nézőt, a 93 perces játékidő pedig egy szempillantás alatt elrepül.

A karakterábrázolás terén a készítők nagyban támaszkodnak a rajongókra, kész karakterekkel dolgoznak, de mindegyüknek megvan a maga kis fejlődési íve és a maga pillanatai. A bátor, ám megfelelési kényszerrel küzdő Mario a fináléban esélyt kap a bizonyításra, Peach megmentésre váró hercegnő helyett ezúttal egy tapraesett, határozott és kimondottan vagány hősnő, a gonosz Bowser pedig előbb vágyik a szép Peach szerelmére, és csak aztán a pusztításra (érzéseit pedig egy fergeteges jelentetben dalban is elmondja).

Az animáció minőségére végképp nem lehet panasz, az első képkockától az utolsóig pazar látvány tárul elénk, ami Gombakirályság és Dzsungelkirályság varázslatos látványvilágában csúcsosodik ki.

Zene tekintetében valószínűleg az idei év legjobb tracklistjét köszönthetjük, ráadásul mindig a legjobb helyekent csendül fel az éppen odaillő dal, pl. Mario kissé megmosolyogtató tréningmontázsa közben szinte halljuk Bonnie Tyler Holding Out for a Hero-ját, aztán ironikus módon valóban felcsendül a nóta. Vagy hőseink belépője a Dzsungelkirályságba olyan laza, hogy el sem tudnánk képzelni hozzá jobb zenét mint a Take on Me, de a zenei csúcspont kétségkívül a Mario Kart előtt tisztelgő jelentsor, amit az AC/DC Thunderstuck-je fest alá.

A Super Mario Bros.: A film tehát egy jól megírt, gyönyörű vizualitással rendelkező, végig szórakoztató, egyszerre újszerű és nosztalgikus élmény, színes-szagos, őrült, kaotikus, hangos és menő, gyakorlatilag egyszerre indít támadást minden érzékszerv ellen. Hogy megéri-e a pénzét, az nem kérdés, ahogy az sem, hogy kinek ajánlott : mindenkinek egyaránt.