Nem könnyű behatárolni ennek a remekbe szabott, patinássá vált darabnak a filmművészeti helyzetét. Az eltelt idő a kevéssé csillogó ékköveket is vakítóvá teheti. Számos és számtalan sarkalatos pontja támad a filmnek, amelyek ordítanak a kibeszélésért, némely szituáció pedig olyannyira visszatetsző érzéseket kelt, mely a legalapvetőbb drámai esztétikai érzéket is próbára teszi.
A néhai legendás humorista filmbéli feltűnése még komikus, sőt szórakoztatóan vicces, a következő jelenetek már meglehetősen erőltetettnek hatnak. Csakúgy, mint az állandó jelleggel jelenlévő, pszichotikus-paranoid, gonoszkodó, magas rangú tiszt, kinek egyéb elfoglaltsága sincs, mint bebizonyítani, hogy ami mindenki számára fehér, az számára fekete.
Ennél még bosszantóbb, hogy, hogy nem bántóan idegesítő Cronauer és a vietnámi lány kapcsolata. Legyen bármennyire is vonzó valaki, az azonnali és minden gátláson felüli feromonokkal agyonátitatott vak szerelem látszata nem túl meggyőző. Sajnos a háborús területek lányai nem annyira a mély romantikában jeleskedtek, hanem sajnos valami egészen puritánabb érzelemvilágban. Ha ezt a disszonanciát szándékozott feloldani a film, akkor remekül sikerült.
S mikor már a kényes ízlésű néző éppen konstatálná, milyen frappánsan oldotta meg a film az ősi ellenségek közti konfliktus kirobbanását, azt kell szemlélnie, hogy a távozó repülős a dél-kelet ázsiai emberek számára teljesen érdektelen labdajátékot oktat még utoljára.
Minden gyengesége ellenére a háború tragikumát olykor naturális valójában, megfelelő drámaisággal képes bemutatni és a cselekménybe szőni.
Nem könnyű behatárolni ennek a remekbe szabott, patinássá vált darabnak a filmművészeti helyzetét. Az eltelt idő a kevéssé csillogó ékköveket is vakítóvá teheti. Számos és számtalan sarkalatos pontja támad a filmnek, amelyek ordítanak a kibeszélésért, némely szituáció pedig olyannyira visszatetsző érzéseket kelt, mely a legalapvetőbb drámai esztétikai érzéket is próbára teszi.
A néhai legendás humorista filmbéli feltűnése még komikus, sőt szórakoztatóan vicces, a következő jelenetek már meglehetősen erőltetettnek hatnak. Csakúgy, mint az állandó jelleggel jelenlévő, pszichotikus-paranoid, gonoszkodó, magas rangú tiszt, kinek egyéb elfoglaltsága sincs, mint bebizonyítani, hogy ami mindenki számára fehér, az számára fekete.
Ennél még bosszantóbb, hogy, hogy nem bántóan idegesítő Cronauer és a vietnámi lány kapcsolata. Legyen bármennyire is vonzó valaki, az azonnali és minden gátláson felüli feromonokkal agyonátitatott vak szerelem látszata nem túl meggyőző. Sajnos a háborús területek lányai nem annyira a mély romantikában jeleskedtek, hanem sajnos valami egészen puritánabb érzelemvilágban. Ha ezt a disszonanciát szándékozott feloldani a film, akkor remekül sikerült.
S mikor már a kényes ízlésű néző éppen konstatálná, milyen frappánsan oldotta meg a film az ősi ellenségek közti konfliktus kirobbanását, azt kell szemlélnie, hogy a távozó repülős a dél-kelet ázsiai emberek számára teljesen érdektelen labdajátékot oktat még utoljára.
Minden gyengesége ellenére a háború tragikumát olykor naturális valójában, megfelelő drámaisággal képes bemutatni és a cselekménybe szőni.