Eléggé túlértékelt film, amely egy jó alapötletet bugyután dolgozott fel. Röviden így tudnám összegezni a látottakat, pedig szeretem a kémfilmeket. Valamiért nehéz igazán komolyan venni ezt a történetet. Talán azért, mert jó néhány kevéssé valószerű fordulat hiteltelenné teszi az egészet.
A film alapkoncepciója az, hogy az amerikai Pike őrnagyot (James Garner) a normandiai partraszállás előtt a németek elkábítják és foglyul ejtik, majd különböző trükkök segítségével megpróbálják elhitetni vele, hogy öt éve amnéziában szenved, és hogy a háborúnak már régen vége, ily módon azt remélve tőle, hogy öntudatlanul is hazaárulóvá válik. Az amerikai tisztnek álcázott Gerber őrnagy (Rod Taylor) kezeli őt, miközben igyekszik kiszedni belőle a nagy titkot. Mikor és hol fognak partra szállni a szövetségesek? Azonban a film egyik fő feszültségforrását már gyakorlatilag a történet elején "kiiktatják", hiszen a néző számára világos, hogy Pike-ot átverik.
Ráadásul, szerintem az is nehezen hihető, hogy az 1944-ben már nagyon súlyos problémákkal küzdő német állam működtetni tudott volna egy amerikai szanatóriumnak álcázott telepet, tele angolul jól beszélő emberekkel. Vannak ugyan érdekes szeletei a filmnek, mint pl. az elme irányíthatósága, a korrupció, vagy az Eva Marie Saint által alakított Anna. Az ő esetében az a kérdés, hogy ki mire képes a koncentrációs táborból való megmenekülés érdekében, hogyan lehet túllépni a traumákon, de ezeket a kérdéseket az alkotók sajnálatos módon félredobják az olcsó szórakoztatás kedvéért.
A figurákból hiányzik a mélység, ami azért kár, mert a sztori alapvetően éppen a jellemekre épül. Gyakorlatilag alig tudunk meg valamit még a főszereplőkről is, ami gyengíti a történetet. Habár mindenképpen érdemként említhetjük, hogy az alkotók a németeket sem ábrázolták egyformán gonosznak/ostobának, ezek a figurák sem igazán tűnnek élőknek. (És, hogy még zavarosabb legyen a helyzet, a németek még egymás között is hol angolul, hol németül beszélgetnek.) Gerber alakja lenne a legérdekesebb, hiszen ő olyan tudós, aki együttműködésre kényszerül a katonai vezetéssel, miközben élesen ellenzi az SS munkásságát, de az ő motivációiról sem tudunk meg túl sokat, és az sem teljesen érthető, hogy Pike-ot és Annát miért kezeli a film végére szinte barátként (igaz, e nélkül azok menekülése is nehezen lenne megmagyarázható). Az idő múlásával, a kezdetben viszonylag sokat ígérő történet lassan unalomba és tisztes középszerbe fullad, miközben olyan figurák kétségbeesett vergődését láthatjuk, akik néha talán maguk sem tudják, hogy mit miért tesznek. Csendben kibontakozik egy szerelmi szál is, ami viszont akár el is maradhatna. A majdnem két órás játékidő talán sok ennek a történetnek, néha túl sok benne a beszéd, és az izgalomfaktor sajnos a film végére sem jön vissza, az alkotók egy butácska húzással gyakorlatilag feszültségmentesen darálják le a finálét.
A fentieknek megfelelően szerintem a színészek sem nagyon tudnak kiteljesedni, noha néhány mellékszereplő azért üde színfoltot jelent az eléggé egysíkú karakterek palettáján. A stábtagok munkája közül talán Philip H. Lathrop operatőré emelhető ki, néhány kép erejéig sikerült látványt és feszültséget teremtenie, összességében viszont eléggé feledhető mozit hoztak össze az alkotók. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy bár az alapötlet jó volt, a megvalósítás lagymatagra és kimódoltra sikerült. Túlságosan is teátrális volt. Kár érte, mert a kiindulópont jóval többet ígért ennél, így viszont ez az alkotás megmaradt egy közepes kémfilm szintjén.
