Manapság nagyon kevés időm van kielemezni kissé a filmeket, de ma este kivételt teszek.
Kicsit new wave, kicsit gothic.
Modern mese arról, mit adunk cserébe, ha már minden elveszettnek tűnik.
Adjuk oda a lelkünket, vagy csak egyszerűen áldozzuk be a családunkat?
Alapvetően rajtunk múlik, vagyis főhősnőnkön, aki táncos létére, lebénul egy szörnyű balesetben.
Egy adventi naptár, amit megszáll a gonosz, persze mosolyogva teljesíti is a kéréseidet.
Az ár?
Ó, az csak a jó öreg halál, és vele együtt a Pokol!
De hát mi is a lényeg?
Eva (Eugénie Derouand), mint ahogy említettem, lebénul, és karácsonyra, hogy ne legyen egyedül, meghívja a legjobb barátnőjét, Sophie-t (Honorine Magnier), aki egy ó-germán adventi naptárt ad neki ajándékként.
Eddig minden szép és jó, de persze nem azért horror, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak.
Az ajándék örömteli elfogadása és annak rendeltetésszerű használata azonban nem várt, rémisztő következményekkel jár. Az elején még mondhatni, hogy többnyire Eva jókívánságai válnak valóra – hirtelen meggazdagszik, majd csodával határos módon még a lebénult lábaiba is visszatér az élet.
Azonban ezeknek a kegyeknek ára van, amit kamatostul meg kell fizetnie mind Evának, mind a vele érintkező embereknek.
Mint mindig, az esetek nagy többségében.
A Le calendrier egy igazán fantáziadús, bámulatosan kreatív próbálkozás, mely sikerrel söpri le a „lehetetlen komoly hangulatú karácsonyi horrort készíteni” kritikákat az asztalról.
Egyrészt már a faragott adventi kalendárium dizájnjába is annyi kreativitás összpontosul, amit a mai horrorok többsége is megirigyelne, ám a különböző ablakocskák rituáléba illő prezentációja, no meg a naptárban élő, zseniálisan megalkotott entitás hatásos felbukkanásai gondoskodnak róla, hogy a figyelmünk egy pillanatra se kalandozzon el, és ne rágjuk a körmünket tövig.
Másrészt a központi rejtélyt egy tényleg kiváló színészi teljesítménnyel mélyítik tovább, úgyhogy azok is megtalálják a számításaikat, akik inkább az erős drámai vonalakat (ami pedig van) keresik a horrorokban.
Az író-rendező Ridremont szerintem csak egyetlen hibát vét a cselekmény előrehaladtával: mégpedig azt, hogy sokkal okosabbnak próbálja magát és a filmjét beállítani, mint amilyen.
Ez bizony a túlzásokba eső húzásokban és felesleges túlbonyolításokban csúcsosodik ki (szerencsére nem vészesen), ám szerencsére a főhősnőnk fejlődési ívébe még ezek is simán beleférnek, sőt igazából a végkifejletnek ezek ágyaznak meg csak igazán.
Zárszóként azért pontosítanám, hogy nem érdemes a filmtörténelem legfélelmetesebb karácsonyi tematikájú horrorjaként leülni a Le calendrier elé, mert széles a repertoár.
Thomas Couzinier és Frédéric Kooshmanian zenéje pedig bekúszik a bőrünk alá rendesen, a rendező Patrick Ridremont pedig beleadott anyait-apait!
Jumpscare elvétve akad egy-kettő, de alapvetően ez is azon filmek táborát erősíti, mely inkább a hangulatával és a rejtélyének kibontakoztatásával igyekszik a néző bőre alá bújni, amit sikerül is elérnie. Aki már végképp unja a kínos nevetésekbe fulladó gyilkos Mikulások és Krampuszok történeteit, az mindenképp adjon esélyt a Le calendriernek, mert igazi „ünnepi” meglepetésben lesz része.
Lámpát pedig tessenek kapcsolni!
És újra a kedvenc fotelemben! A többi nem számít!
68 Le calendrier (2021)
Eva egykor sikeres táncos volt, a fiatal lány egy súlyos baleset után azonban tolószékbe kényszerül. Egy régi barátja, Sophie megajándékozza őt egy gyönyörű adventi... több»
Szereplők: Jean-François Garreaud, Eugénie Derouand, Honorine Magnier, Clément Olivieri, Janis Abrikh
Esti filmem.