2024.12.15 19:44 Ahoj poplacsek Olvasottság: 719x
0

6/10 – A remény 19. századi rabjai (első rész alapján)

6/10-et adok, de leginkább Pierre Niney miatt, aki jó.

Dumás Sanyi korának jó kalandregényírója volt, de az ő történetmesélése ennyi idő elteltével kicsit megkopott. Ezeknek a régi íróknak jót tesz, ha egy bátor rendező veszi kézbe a szövegüket, és friss keretek közé emeli, mint amikor majdnem három évtizede Baz Luhrmann iszonyú ütős feldolgozást csinált Bill Sexpir szerelmi drámájából. Na, ezt is így kellett volna szerintem.

6/10 – A remény 19. századi rabjai (első rész alapján)

Igazából ez egy középszerű produkció, még ha szuperprodukció is a klasszikus értelemben. Egy rakás pénzből készült, klasszikus irodalmi alapokon, magas színvonalú kivitelezéssel.

Ami jó lett volna, ha van, az az innováció. Amiből pedig túl sok volt, az a filmzene. A nagy zenéből nem lesz nagy film, ezt sok rendező elfelejti, és persze rendszerint a kisebb formátumúak esnek ebbe a hibába. Komolyan, mint Rátkai Kálmán (át ne írd, direkt így írom) közpénzből készült Petőfi-filmjében, nyomják a zenét ész nélkül, mintha nem lenne holnap. A képi és dialógus-hangulatbeli sejtelmesség a Batman-filmeket idézi. Az első fél óra kicsit olyan, mint amikor Andy Dufresne-t ártatlanul bevarrták, majd röpke pár évtized alatt megpattant a böriből. Már csak egy pinup plakát hiányzott a falon lévő lyukról.

Dumas nagyon vastag könyvet írt, így védhető a 3 órás játékidő, nehéz is lenne rövidebb idő alatt megoldani. Bár ki tudja, ha egy kliprendezőt kérdeznénk, ő talán vállalná, ha nem is 3, de 6 percben. Viszont ez a folytonos zene és a batmanes suttogós sejtelmesség egy óra elteltével apátiába és érdektelenségbe kergeti a nézőt.

Sajnálom az elvesztegetett lehetőséget, a történet igazán aktuális ma, amikor Moszkvában emberek hullanak a magas házakból, amikor a Kárpátok kis méretű géniusza zaklatja a másként gondolkodókat, mikor is lenne aktuálisabb a sztori, melyben a Dumas-korabeli poltpéter a dél-francia Alcatrazba, a frankhoni gulágba küldi csóri Edmond Dantes-t, aki lépésről lépésre, tégláról téglára hozza vissza magát, bár már semmi se lehet olyan, mint régen.

Komolyan, ahogy így belegondolok, most kell megállnom, mielőtt visszaveszem a pontokat.

Most a felénél kinyomtam a lejátszást, mert telítődtem, majd valamikor folytatom.

akció | dráma | kaland | thriller

Edmond Dantès-t, a fiatal tengerészt hamisan vádolják árulással, és tárgyalás nélkül bebörtönzik a Château d'If-be, egy Marseille melletti zord szigeti erődítménybe. Hosszú... több»

0