Az utóbbi Alien-filmeknél is jobban tetszett valamivel. Abban emelkedik igazán föléjük, hogy masszívabb izgalomszintet tart fenn, hevesebb tempóban.
Egy csapat fiatal elszökik a rabszolgasor elől egy bányabolygóról azzal a céllal, hogy hibernált állapotban eljuthatnak egy kilencévnyi messzeségre lévő bolygóra. De útközben találnak néhány kegyetlen űrlényt a hajón, akikről már nagyjából tudjuk, milyenek. Ebben a filmben is persze sok módosítást kaptak, és ismerve a kulisszatitkokat, itt már külön óriásrobotot építettek az óriási xenomorph megjelenítéséhez. A másik különösebb innovációja ennek az emberszerű űrlény, ami nekem csak úgy közepes figura volt; az eredeti – mint általában – a leghatásosabb, akár a legjobb.
Történet szempontjából összességében nem kaptunk túl sok újat, de hát ez nem az első ilyen film. A négyest a tartós feszültség miatt adtam meg igazán, ugyanakkor az eredeti filmek megidézése itt-ott nem feltétlenül jelent hátrányt ennek: előfordul benne például a Nostromo-namedrop, vagy a végén a lány naplóbejegyzése, ami egyértelműen Ripley-utalás az első filmre. Összességében eléggé kemény filmet kaptunk.
Lévén ez az első olyan Alien-film, ami a Disney égisze alatt készült, kezdetnek nem rossz. Pontosabban csak a forgalmazásában, a 20th Century Studios az igazi, a közvetlen stúdiója, és ezzel viszonylag friss újrakezdést nyújtottak a szériának. Érdekességként észrevettem, hogy nagyon sok magyar is részt vett a készítésében, figyeltem a stáblistán. Az amerikaiak, spanyolok és az indiaiak mellett a mi neveink voltak a leggyakoribbak, meg a Nemzeti Filmintézet logója is ott volt. Gondolom, azért, mert a Nyolcadik utas: a halál, tehát '79 óta nagy népszerűségnek örvend a magyarok körében. Nem csoda, hogy nálunk is annyit hozott, nemrég pedig vagy fél hónapon át vezette a Disney Plus Magyarország napi Top 10-es listáját. 10/7,5
Az utóbbi Alien-filmeknél is jobban tetszett valamivel. Abban emelkedik igazán föléjük, hogy masszívabb izgalomszintet tart fenn, hevesebb tempóban.
Egy csapat fiatal elszökik a rabszolgasor elől egy bányabolygóról azzal a céllal, hogy hibernált állapotban eljuthatnak egy kilencévnyi messzeségre lévő bolygóra. De útközben találnak néhány kegyetlen űrlényt a hajón, akikről már nagyjából tudjuk, milyenek. Ebben a filmben is persze sok módosítást kaptak, és ismerve a kulisszatitkokat, itt már külön óriásrobotot építettek az óriási xenomorph megjelenítéséhez. A másik különösebb innovációja ennek az emberszerű űrlény, ami nekem csak úgy közepes figura volt; az eredeti – mint általában – a leghatásosabb, akár a legjobb.
Történet szempontjából összességében nem kaptunk túl sok újat, de hát ez nem az első ilyen film. A négyest a tartós feszültség miatt adtam meg igazán, ugyanakkor az eredeti filmek megidézése itt-ott nem feltétlenül jelent hátrányt ennek: előfordul benne például a Nostromo-namedrop, vagy a végén a lány naplóbejegyzése, ami egyértelműen Ripley-utalás az első filmre. Összességében eléggé kemény filmet kaptunk.
Lévén ez az első olyan Alien-film, ami a Disney égisze alatt készült, kezdetnek nem rossz. Pontosabban csak a forgalmazásában, a 20th Century Studios az igazi, a közvetlen stúdiója, és ezzel viszonylag friss újrakezdést nyújtottak a szériának. Érdekességként észrevettem, hogy nagyon sok magyar is részt vett a készítésében, figyeltem a stáblistán. Az amerikaiak, spanyolok és az indiaiak mellett a mi neveink voltak a leggyakoribbak, meg a Nemzeti Filmintézet logója is ott volt. Gondolom, azért, mert a Nyolcadik utas: a halál, tehát '79 óta nagy népszerűségnek örvend a magyarok körében. Nem csoda, hogy nálunk is annyit hozott, nemrég pedig vagy fél hónapon át vezette a Disney Plus Magyarország napi Top 10-es listáját. 10/7,5