Sokkal több volt ebben az ötletben, és ez nagyon dühítő.
Képzeld el azt, hogy életed legnagyobb fesztiválján vagy. Emberek ezrei veretnek a legnagyobb bulira, ez életed lehetősége, de te inkább elvonulsz 3 középszerű arccal cigizni a dohányzóba, és hétköznapi témákról beszélgettek. Pontosan ezt teszi a rendező a film nézőjével. Mindent bemutat, ami érdektelen, ráadásul teljesen közepes, felejthető karakterekkel és párbeszédeken keresztül. Ha így döntött, legalább lettek volna jók azok a megszólalások, vagy maradandóak, érdekesek a szereplők.
Sok jelenet van benne, ami nagyon hatásos. Hol megdöbbentő, hol izgalmas vagy sokkoló. De az a benyomásom, hogy Alex Garland ezeket tudatosan félresöpörte, és helyette a lassú, vontatott epizódokon időzik. (Nem, ezek nem mély epizódok, hanem lassú, vontatott jelenetek. A mélységet szintén csak félmondatokban érzékelteti.)
Az bosszant nagyon, hogy Garland nem rossz rendező, tehetsége van a hatáskeltéshez, tud ő, amikor akar. Ez ebben a filmben is gyakran megmutatkozik. De itt valószínűleg tudatos koncepció alapján inkább a felesleges dolgokkal törődik az arra érdemesek helyett. Ezért idegesítő és középszerű lett a végeredmény szerintem.
További két mínusz pont a fiatal lány karaktere és a zene miatt. Mondom, mintha tudatosan rombolni akarná a saját filmjét a rendező. Régen volt ilyen idegesítő karakterhez szerencsém.
Jesse Plemons jelenete a legkiemelkedőbb. Emberünk ismét lelketlen rohadékot alakít, kezdem azt gondolni, hogy ez nem csak szerep nála.
70 Polgárháború (2024)
akció | dráma | kaland | thriller
Az Amerikai Egyesült Államok egysége szinte teljesen megtört. Az ország mélyen megosztott, polgárháború tört ki. A demokrácia és az alkotmány mintha már régen álmok... több»
Szereplők: Kirsten Dunst, Jesse Plemons, Cailee Spaeny, Nick Offerman, Wagner Moura
