Vámpírok blues bálja

2025.04.16 19:36 mozinaplo Olvasottság: 206x

3

Ryan Coogler nem igazán tartozott a kedvenc rendezőim közé: sem a Fekete Párduc, sem a Creed nem volt a szívem csücske, a Bűnösök után viszont figyelni fogom a direktor szerzői munkáit, mert érdemes, annak ellenére, hogy a Bűnösök nagyon szeretne az Alkonyattól pirkadatig drámaibb, mégis valahol blaxploitation adaptációja lenni, amibe sajnos beletörik a bicskája.

Az első etap viszont közel zseniális: a feketék és a déli államok életét feldolgozó dialógusok pörgősek és érdekesek, a testvérpár mulatónyitási terve pedig remek táptalajt biztosít a téma kibontásának. Egy ponton már a vámpírokat sem vártam, mert sokkal érdekesebbnek tűnt ez a blues zenével gazdagon átitatott feelgood dráma a gyapotföldek közt.

A színészek kifejezetten jó munkát végeztek, Michael B. Jordan is egész jól hozza a SmokeStack testvérpárt, bár elkövették azt a hibát, hogy túl hasonlóra szabták a színész két alteregóját, így amikor lekerülnek a markánsan eltérő kalapok, nehéz megmondani, épp melyiküket látjuk a vásznon.

De szemfog nem maradhat szárazon, így végül előkerültek a vérszopók is: valahol itt siklik ki a forgatókönyv, és a lendületes történetvezetés helyét erőltetett fordulatok veszik át sablonos megoldásokkal.

Ráadásul a Bűnösök egyszerűen nem akar véget érni: felesleges eseményekkel és flashbackekkel húzza az időt, hogy végül a stáblista közben tegyen pontot a történet végére. Már ez is legalább 15 perc felesleg, de bár nem untam, akár kétszer ennyivel is meg lehetne kurtítani a Bűnösöket, és akkor egy kompakt, feszes, 110 perces filmet kapnánk.

A négy csillagot azért nem viccből adtam: minden hibája ellenére jó lóra tesz, aki beül rá a húsvéti hétvégén. A Bűnösök közel kétharmada nagyon hangulatos, jó zenék szólnak, átélhető a dráma, később pedig bár recseg-ropog a szkript, azért egész látványos vérfürdőt rendeznek a vámpírok is.