Egy francia limonádévígjátékot hozott el számunkra a Netflix, ami már nem semmi a szokásos színvonalhoz képest. De azért a fák se nőnek az égig. Meg ez a limcsi se.
A helyenként Daniel Brühl szájtartású nyikhajarc főszereplőt lepattintják, és mivel kár volna kidobni a befizetett nászutat (a befizetett pénzt nem térítik vissza), elviszi az anyját. Innen már egy '22-es film remake-jének tűnik egy pillanatra az egész, de közben nem teljesen. Ennek ellenére a kiszámíthatóság teljes mértékű, a klisék klappolnak, a romcsizene alá van keverve, ahol indokolt, de mégse borzasztó az egész, mert francia ízléssel csinálták, ami számos menthetetlennek látszó helyzetben hozott már enyhülést.
Ennek ellenére a film de facto nem jó. Viszont nem is rettenetes, ha valaki megnézi, nem fogja megbánni, főleg, ha van nála popcorn vagy hasonló rágcsa. Pszichológiai szempontból a fő mozgatóerő az ödipális elfojtásra építő, kínos poénok sorozata, amik néhol viccesek, de leggyakrabban rém kínosak, ahogy az ödipális viccelődésnek már csak lennie kell.
A helyszín Mauritius, tudjátok, Madagaszkártól keletre, az egyik egykori francia befolyási övezetek közül a kellemesebbek közé tartozó földdarab. Nincs neki tulajdonsága, de a tengerpart szép, így ideális egy felejtős vígjátékhoz.
A poénok néha jó színvonalúak, sok a pszichológiai feltárás, de akadnak bőven alsóbbrendű, zsigeri élcelődések, legfőképp az ödipuszi helyzettel kapcsolatban, de vannak levizelős, meg más rém feszengős helyzetek is.
A történet mérésem szerint a játékidő 17 és feledik percénél lett totál kiszámítható. Nem akarok ünneprontó lenni, ez a film nem reménytelen. Ha tetszett a Bridget Jones 1-3, vagy bármely egyéb vígjáték, melyben a főszereplő egy dombra ment fel, és egy hegyről jött le (remélem, hogy nem kevertem össze a sorrendet), akkor ezen is el fogtok szórakozni.

60 Potyanászút (2025)
Amikor menyasszonya az oltárnál dobja őt az exéért, egy fiatalembernek nem marad más választása, mint hogy az édesanyjával együtt induljon romantikus nászútra. több»
Szereplők: Kad Merad, Michèle Laroque, Rossy de Palma, Gustave de Kervern, Gilbert Melki