A DC nagy dobásaként beharangozott Flash-film bemutatását számos akadály nehezítette, a rendező- és írócserétől a covidon át Ezra Miller magánéleti botrányaiig. Mindezek ellenére Flash megérkezett a mozikba, és valóban egy új irányvonalat jelölt ki a DC további projektjeinek, ugyanis bevezette a multiverzum témáját. Emellett igyekezett elmélyíteni Flash karakterét azáltal, hogy egy alternatív eredetsztorit mesél el, a Pókember: Nincs hazaút után szabadon csúcsra járatja a fanservice-t, és coming of age jellege folytán egy erőteljes mondanivalót is megfogalmaz. A fogadtatása mégis vegyes, ami jól mutatja, hogy egy megosztó alkotásról beszélünk.
A cselekmény a 2011-ben megjelent Flashpoint képregényen alapszik, vagyis adott egy nagyon jó alaptörténet, amit Andy Muschetti rendező szépen keretbe foglal. A nyitójelenetben egy kaotikus-komikus Igazság Ligája-bevetés kellős közepén találjuk magunkat: miközben a Liga teszi a dolgát, Barry, azaz Flash csak másodhegedűsként veszi ki a részét az akcióból. Majd civil életében is pechsorozatának lehetünk tanúi: a munkatársai gúnyolják, barátai nemigen vannak, a kiszemeltjét nem meri randira hívni, és a számára a legfontosabb ügy is bukásra áll: apját az anyja meggyilkolásával gyanúsítják, évek óta ártatlanul ül börtönben, a perdöntőnek hitt bizonyíték pedig kevésnek látszik. Barry elfuserált életének okát a gyerekkorban elszenvedett traumákban, szülei elvesztésében látja. Ezért, amikor felfedezi, hogy gyorsaságával akár az időben is képes utazni, a következményekkel mit sem törődve visszamegy, hogy megakadályozza édesanyja halálát.
A múltba való beavatkozással azonban nemcsak a jelenre van hatással, hanem egy teljesen új idősíkot hoz létre, ahol minden eredendően más. Az életben lévő édesanyjával való boldog találkozást kellemetlen meglepetések árnyékolják be: például találkozik fiatalabb és jóval éretlenebb önmagával, akit terelgetnie kell, valamit Zod tábornok is éppen a Föld terraformálására készül, csakhogy az Igazság Ligája ebben a világban nem létezik. Aquaman meg sem született, Wonder Woman és Cyborg nem léteznek, Batman nem azonos azzal a Batmannal, akit Barry ismer, Supermant pedig csecsemőként meggyilkolják. A két Barrynek és a remeteként élő, berozsdásodott Batmannak együtt kell megtalálniuk a megoldást Zod megállítására; szerencsére a fináléra csatlakozik hozzájuk Supergirl is.
A történetben, valamint a multiverzum behozásában rengeteg potenciál van, és a film szorgalmasan igyekszik ezeket kiaknázni, sőt talán túl sokat is markol egyszerre. Kétségtelenül jól áll neki a pörgés, mégis akkor működik a legjobban, amikor lassít és mer bensőségesebb lenni. Ügyesen játszik a két Barry közötti dinamikával: noha ugyanazon személy más és más idősíkról származó változatairól van szó, nem is lehetnének különbözőbbek. Különbözőségük reflektál Bruce Wayne intelmére, amivel próbálja lebeszélni Barryt az időutazásról: a múltbéli sebeink tesznek minket azokká, akik vagyunk. És szívszorító megfigyelni, hogy a fiatalabb Barry éretlensége és csetlés-botlása annak tudható be, hogy boldog családban nőtt fel gondtalanul, míg az idősebb Barry szorongása, megfelelési kényszere, magányos elszigeteltsége gyerekkori traumáinak köszönhetők. Jó látni a két eltérő habitusú Barry összecsiszolódását és egymásra hangolódását, és hogy az eredeti Barry mennyi mindent tanul a másik énjétől. Ezra Miller kiválóan alakítja a karakter mindkét oldalát, kétségkívül az eddigi legjobb alakítását hozza Flashként.
Névleges gonoszként jelen van Zod tábornok, de az igazi hangsúly Barry személyiségfejlődésén van, hiszen magával kell elsősorban megküzdenie, ahhoz, hogy helyre tudja hozni a múltban ejtett hibákat.
A fanservice, a nosztalgiavonat és a cameók nagyon jól működnek Michael Keaton visszatérése alternatív Batmanként a film egyik fénypontja, de feltűnik itt mindenki, aki csak számít.
Flash-történetként és multiverzumos sztoriként egészen jól funkcionál a film, a drámai szál is és a felnövés történet is szépen ki van bontva, egyszóval remek kikapcsolódást nyújt.
De azért vannak hibái is: egyik a karakterábrázolás, amely Barry kivételével nincs túlbonyolítva: pl. Supergirl csak egy látványelem marad, amivel elpazarolják a karaktert. Másik sarkalatos pont az infantilis humor, ami egyértelműen túl lett tolva. De nemcsak a poénok számával van baj, hanem azzal is, hogy alig hangzik el épkézláb poén a gyerekes egysorosokon és az altesti vicceken kívül. De a CGI-t is a negatívumok között kell említeni. A látványvilág általában el szokta cipelni a képregényes mozikat, de itt rontja az összképet.
A legjobb DC filmként beharangozni a Flasht túlzás volt, viszont tény, hogy az átlag DC-színvonalból kiemelkedik. Szórakoztató, kreatív megoldásokkal, egy szerethető főhőssel és átélhető mondanivalóval gyászról, elengedésről, újrakezdésről. Nem tökéletes film, de soha rosszabbat. Ha James Gunn és Peter Safran emelni tud a ezen a színvonalon a jövőben, akkor nagyon jó filmeknek nézünk elébe.
És ezúton reméljük, hogy Ezra Miller viselkedésproblémái minél hamarabb megoldódnak és visszatér a filmezéshez, mert itt is bizonyítja, hogy kár pitiáner balhékkal pazarolnia a tehetségét.
67 Flash – A Villám (2023)
akció | fantasy | kaland | sci-fi
Ugyan miért csak ezt az egy univerzumot mentenéd meg, ha képes vagy arra, hogy bármilyeket megmentsd? Barry Allen úgy tűnik, magára maradt a Föld védelmében, amelyet a káosz ural.... több»
Szereplők: Ezra Miller, Michael Keaton, Ben Affleck, Michael Shannon, Temuera Morrison
