It Ends With Us - Velünk véget ér

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Imádtam ezt a történetet. Elképesztően sokkoló volt, és lenyűgözően mutatta be a generációs traumák megjelenését a való életben. Különösen tetszett, ahogy a főszereplő karakter szakít a múltbeli és a családjában végigfutó sémákkal, és hogy erre azt a jelentőségteljes mondatot használja, hogy "velünk véget ér". Lenyűgöző, hogy a saját gyermekünk megszületése mekkora hatást gyakorolhat a döntéseinkre, a tudat, hogy már nemcsak a saját életünk van kockára téve, hanem valami másé is, aki ránk lett bízva, aki még megmenthető, és aki által mi is jobbá akarunk válni. Ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, a traumák megmásíthatatlanok és meggyógyíthatatlanok, és azoknak, akiknek a felmenőik nem a megfelelő döntéseket hozták, de ők akarják hinni, hogy van bennük elég erő a változtatásra.

Ez a film olyan nagyon jó lehetett volna. Ha nem B. L. pofátlan önreklámozása lett volna, ha nem egy giccses és béna Hallmark-film szintjén valósították volna meg, ha nem a valóban szép képi világra helyezik a hangsúlyt az alakítások és a sztori súlyosságának elmélyítése mellett. Blake Lively egyre kevésbé hiteles színésznőként számomra, és egyre taszítóbb, ahogyan tényleg pofátlanul reklámra használ mindent IS. A rendező/férfi főszereplő Baldoni, akit #szépfiúnak akarnak eladni, minden, csak nem szép (bár ez nagyon egyéni ízlés, de attól, hogy valaki kigyúrt, és loknis a haja, még nem lesz „szép”. Ráadásul tényleg abból fejlődik gyerekvállalássá a kapcsolatuk, hogy a pasi azzal indít, hogy „meg akarlak dugni”... What...? Az egyetlen értékelhető elem, hogy az alternatív választás, Atlas végre nem egy hálivúdi szépfiú arc, hanem egy teljesen hétköznapi szomszéd srác figura. Ez, ha valami ad némi értékelhetőt a filmhez, ami összességében rettenetes csalódás, főleg a végén a szájbarágós címismétléssel. Na, az mindent megkoronáz, a lehető legrosszabb értelemben.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Már nagyon vártam, hogy megnézhessem Blake Lively új filmjét, akit csak onnan ismerek, hogy ő Ryan Reynolds felesége. Maga a film nem okozott csalódást. Nem tudtam, hogy miről fog szólni, mit jelent a cím, de a film végén erre magyarázatot kapunk sze... Többrencsére. A történet egyszerre játszódik a jelenben és a múltban. Lilly Bloom nagyon óvatos a férfiakkal, ez látszik rajta, mivel édesanyját az apja folyton bántalmazta. A sors iróniája, hogy egy olyan pasival találkozik, aki miatt folyton apró baleseteket szenved. Nagyon tetszett a rendezői munka abból a szempontból, hogy ezeket a baleseteket először csak homályosan látjuk, nem is tűnik a pasi hibásnak, tényleg csak balesetek. Viszont, amikor a lány ráébred, hogy zaklatás áldozata, akkor mi is újra látjuk ezeket a jeleneteket, de mostmár egyértelmű lesz, hogy igenis felelős érte a férfi. Közben lassan megtudjuk azt is, hogy első szerelmével hogyan alakult a kapcsolatuk, és drukkolhatunk, hogy vajon melyikőjüket választja. Ez egy igen fontos történet, hogy láthassuk, hogy valaki milyen könnyedén keveredhet egy ilyen kapcsolatba. Két példát látunk, egyik az anyja, aki egész életen át tűri a bántalmazást, ezzel ártva a lányának. A másik pedig Lilly, aki hiába szereti a férjét, erős, és a szíve helyett az eszére hallgat, és pontosan tudja, hogy ha olyan lesz, mint az anyja, akkor a lánya is folytatni fogja ezt a sort, és ő is beállhat majd az áldozatok közé. Ezért szép ez a film, remélem, hogy erőt adhat az olyan nőknek, akik ilyen kapcsolatban vannak, hogy merjenek kilépni belőle. Ajánlom mindenkinek, hogy egyszer megnézze.

Nagyon akartam szeretni, és már rettentően vártam, hogy megnézhessem, moziban lemaradtam róla. Nem tudom, milyen volt a könyv, de a filmnek erősen lányregényhangulata van, aminek nem vagyok célközönsége, de ha olyan a téma, akkor el tudom viselni akár a szipcsiszupcsi rimiromi édibédi dolgokat is a befogadás érdekében. Itt nem volt különösebben gáz a helyzet, csak közepes mértékben éreztem azt, hogy igazából végig női nézőkre optimalizálták a kivitelezést. Emiatt azért kicsit nehezteltem, mert amit a könyv írója és a filmfeldolgozás üzen, az férfiaknak is szól(na). A téma kb. az, hogy a családi erőszakkal mit kezdhet annak áldozata. Mivel ez sokakat a gyakorlatban is érint, a film fontos. De szerintem kicsit felszínes, mehetett volna sokkal mélyebbre, és válthatott volna ki több zsigeri hatást. Valamiért a rendező, Justin Baldoni megkímélte a nézőket az erős érzelmektől, nem akarta őket felzaklatni. És ebben az elmaszatolásban vele volt Blake Lively is, aki bár kétségtelenül elragadóan tud mosolyogni, a lelki drámák megjelenítése megoldatlanul hagyott nehézség elé állította. Mindent egybevetve azért ha azon agyaltok, hogy megnézzétek vagy sem, akkor inkább nézzétek meg!