Vélemények (5)
Három megromlott házasságot mutat be a film néhány párbeszéddel, amelyek végül nem állnak össze egy nagy kerek történetté. A karakterek erősek, a színészek jól játszanak, ez lekötötte a figyelmemet, de nekem ez csak három csillagot ér.
Volt bennem egy pozitív várakozás, mert az összes portálon magasztalták a filmet. Ehhez képest úgy éltem meg ezt a 82 percet, mintha valaki a mutatóujjával turkált volna egy nyílt sebemben. Tulajdonképpen ez egy pszichológiai szellemvasút, egy pszich... Teljes kritika
Nekem már az előző két film is nagyon bejött. Hihetetlen módon elgondolkodtató és talán épp az a "legfájdalmasabb" benne, hogy sokan tudjuk a saját életünkre is vonatkoztatni a cselekményt.
Ez a film az első percétől kezdve megfogott. Hogy miért? Mert nem maga a film, hanem a filmhez szorosan kapcsolódó, szimbiózisban létező kapcsolata a filmnek és a zenének. Aki a Balaton és a Trabant zenéin nőtt fel, az tudja csak igazán értékelni ezeket a képsorokat, melyek alatt Vígh Mihály énekel, gitárral a kezében. No meg az, aki Tarr Béla filmjeinek rajongója (pl. Sátántangó, Torinói ló). Visszatérve erre a filmre azt kell mondjam, egy jól sikerült darab. Hajdu Szabolcs szerény véleményem szerint maradandót alkotott. A témát már több filmrendező és forgatókönyvíró megálmodta, filmvászonra vitte. De ez a történet így, ebben a formában kicsit más, mint az eddigi megszokottak. Egy haláleset újra összehoz három régi barátot. Útjaik az évek alatt társadalmilag szétváltak: egyiküket tanári állás várja Mexikóban, másikuk az alsó-középosztálybeliek életét éli, a harmadik pedig anyagilag teljesen lecsúszott. A társaságukhoz később csapódó barátnők egy ideig tűrik a beszólásaikat és bölcselkedéseiket, de egy idő után mindenkinek elege lesz a másikból...
