A könyvtolvaj

A sztori vonalat nem nehéz követni, és nem is hihetetlen. A könyvtolvaj nagyszerű szórakoztató betekintést nyújt a világ történelmébe, és bemutatja az egyes fajok szenvedéseit, amelyeken keresztülmentek. A karakterek szimpatikusak és rokoníthatóak, és gyorsan kötődsz mindegyikhez. A könyvtolvaj könnyedén meghúzza a szívét, és van néhány nagyon szomorú jelenete is. Úgy gondolom, hogy a legtöbb holokausztfilmtől eltérően ez a film „egyedülálló” hatást ad, A könyvtolvaj a náci Németországban játszódik egy gyerek szemszögéből. Emily Watson azonban az, aki olyan mélyen belenyúl Rosa életébe, és megdobogtatja karakterének szívét, miközben megérinti a miénket. Ez egy újabb sztár egy egyedülállóan tehetséges és csodálatos színésznő felejthetetlen alakításában. Összességében én személy szerint jobban élvezem a könyvet, mélyebb és időpontosabb. De egy könyv után készült filmhez ez egy nagyszerű néznivaló, és mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy pillantást vetni a múltjába. Bátran ajánlom a filmet.

Érdekes volt olvasni egy könyvet és látni egy filmet, amelynek A halál a narrátora. A II. világháború zord éveit két gyerek szemszögéből bemutató történet igazi szívfacsaró élményt nyújt. Sophie Nélisse előtt még nagy jövő áll, Liesel szerepe pedig o... Többlyan, mintha egyenesen neki írták volna. Eredeti nyelven érdemes megnézni a filmet, mert akkor még a színésznő különleges akcentusát is lehet hallani (és ahogy barátjának, Rudy-nak a nevét kimondja, azt öröm hallani). Na és persze ott van Rudy is, akinek a szerepére keresve sem lehetett volna jobbat találni, mint Nico Liersch-et. Liesel nevelőszülei, Rosa és Hans (Emily Watson és Geoffrey Rush nagyszerű alakításában), tökéletes ellentétei egymásnak, ám a kislányt ugyan más-más módon, de mindketten nagyon szeretik (a szigorú Rosa érzelmeit csupán akkor érezhetjük, amikor Hansot behívják harcolni és kettesben maradnak Liesel-lel). Vannak a regénynek meghatározó jelenetei (például amikor Liesel és Max hóembert építenek a pincében vagy amikor a tipikus német vonásokkal rendelkező, Rudy befesti magát szénnel, hogy hasonlítson a fekete bőrű Olimpiai bajnokra Jesse Owensre, akinek a győzelme a náci Németország szemében óriási szálka volt, s persze a grandiózus könyv égetés... ezek mind-mind feledhetetlen élményt nyújtanak a filmvásznon viszont látva. A záró jelenetre pedig megint csak érdemes bekészíteni a zsebkendőket. Szükség lesz rá!

Számomra ez a film igazán megható volt és szívhez szóló. Maga a cselekménye már olyan amit mindenképp látni kell és érdemes. Ez viszont annál is több, egyszerűen remek.

A film egy alapjáraton kedves történet egy szörnyű korban és mégsem. Egy olyan fátylat tudot felhúzni ami szerethetővé teszi a történet szereplőit és a cselekedetet is egyaránt. Én személy szerint szeretem a történetetet minden rossz és jó pillanatáv... Többal együtt. Nem érzem azt a lesújtottságot mint pl a Zongoristánál, vagy a Schindler listájánál. Lehet a gyerekszereplők ártatlansága teszi ami nagyon jól kiérződik a filmben, vagy csak az a meleg családias pillanatok összesége ami elénktárul. A könyvtolvaj talán az a film ami nem túl erősen mégis hatásosan tudja érzékeltetni az elnyomást és a sok szörnyűséget ami a második világháború alatt végbement.