Állj, vagy lő a mamám!

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ezt a filmet nem lehet nem szeretni, mondjon bárki bármit. Jól áll Stallonének a karakter? Igen. Estelle Getty imádnivaló? Igen. A sztori elfogadható? Igen. Roger Spottiswoode kiváló rendező. Az "Air America", az "Egyik kopó, másik eb", a "Most kapd ... Többel, Jack!" és még tonnányi remek film fűződik a nevéhez. Itt még a rosszfiúk is szerethetők. Persze Augustus Steranko kemény arc. Természetesen Roger Rees-ről van szó a Spionfiókából. Itt is rossz fát tesz a tűzre. A mama az mindenhol mama. Mindegy, hogy ki milyen rossz, ő rendet tesz. Én mint néző, hiszem és tudom. A zsigereiben van, hogy gondoskodjon a fiáról. Hogy vannak-e határok, vagy kényelmetlennek tűnik? Talán. De ezt fogadjuk el. Mindegy, mennyire felnőtt az ember, az anyukának a gyermek az ő gyermeke marad örökre. Nyilván itt a filmhez hozzáadtak egy bűnügyi történetet, ahol anya besegít. Érdekes módon van indok is, ő New York-i. Nyitott szemmel jár, tud magára vigyázni a lehetőségein belül. Számomra mégis az a fontos, mikor betakarja a fiát, mikor aludni készül, sőt énekel neki halkan. Bár engem is betakarhatna még egyszer az anyum...

Egész helyes vígjáték. Stallone mindig egy kemény karaktert játszik és ő a nagy ágyú, itt csak mama pici fia. A történet picit kiszámítható, de egy könnyed délutáni filmnek megteszi.

Háát Stallone vigjátékai közül talán ez lett a legrosszab . Ezzelé nem azt akarom mondani hogy rossz lett de egy kicsit túljátszotta szerintem. Maga a történet is rosszul felépített és csoda hogy ennyit kihiztak bellől a filmből . Csak 3 csillagot kap ettől függetlenül nézhető film :)

Akció-vígjáték Sylvester Stallone főszereplésével, melyben egy kemény, de emberi Los Angeles-i zsaru életét felforgatja kotnyeles édesanyja váratlan látogatása. A film stílusa harsány, túlzó, retro hangulatú, vizuálisan a kilencvenes évek eleji könny... Többed hollywoodi darabokat idézi, de a humor inkább kínos és erőltetett, mint valóban szellemes. A cselekmény kiszámítható, a karakterek – főként Estelle Getty anyukájáé – egy-egy poén kedvéért túljátszottak, Stallone pedig nem találja meg a helyét ebben a vígjátéki műfajban. A színészi játék főleg Getty karizmájára épül, de a mellékszereplők is alárendelődnek az anya-fia párosnak. A forgatókönyv sablonos, tele közhelyekkel és klisékkel, a rendezés sem tud ritmust vinni az összecsapódó stílusok közé. Objektíven a film technikailag korrekt, de minden tekintetben átlagos, szubjektíven főleg nosztalgiázóknak vagy Stallone-t mindenben szeretőknek ajánlható, de mélyebb filmélményt, valódi humorbombát nem kínál.