Alphaville, a titokzatos város

Számomra ez a film meglehetősen öncélúnak és művészieskedőnek tűnt, noha kétségtelenül volt benne némi mondanivaló. A hatalommal való visszaélés, az emberek leigázása a technika által, a sivárrá tett mindennapi élet, a nyomasztó hétköznapokból való k... Többitörés (szinte) lehetetlen mivolta (már aki ki akar törni), én ezeket éreztem a film fő hangsúlyainak. De valahol mindez mintha kidolgozatlan lett volna, a cselekmény elég vérszegény volt, a történetmesélés vontatott, unalmas, némileg széteső, én ezt egyáltalán nem tudtam élvezni. Érdekesek lettek volna az utalások (Werner von Braunra, Nosferatura, az orwelli világra stb.), de mintha valamiért mégsem működött volna a sztori, a jellemeket sem láttam különösebben kidolgozottaknak, sokszor az volt az érzésem, hogy összefüggéstelenül összedobált képek egymásutánját nézem, ami sehová sem visz. Valahol ott lebegett ez a film a nagy semmiben, sem beleélni nem tudtam magam a történetbe, sem az elidegenítő effektusok nem hatottak rám, számomra közömbös maradt ez az egész. Ötven évvel ezelőtt még talán másképpen látták az emberek ezt a filmet, noha akár aktuális kérdésfelvetéseket is találhatnánk benne. A számítógép által összehordott filozofálgatás is inkább fárasztó és öncélú volt számomra, mintsem hogy úgy érezzem, ez nem csak az olyan megélhetési filozófusok ötletelgetésének a nagyközönség elé tárása, akik a semmiről beszélnek/írnak rengeteget, hogy ezzel is igazolni próbálják a létjogosultságukat és a tevékenységük fontosságát. Annak ellenére is hiányérzetem van a filmmel kapcsolatban, hogy viszonylag kevés hízelgő véleményt olvastam eddig róla, tehát nagyjából sejtettem, hogy mi vár majd rám. A zene kifejezetten idegesített engem, valamiért az is nagyon furcsa volt. Összességében véve nem nagyon tudom hová tenni ezt a produkciót, számomra inkább valamiféle langyos víznek tűnt, nem igazán érintett meg.