Anniyan

Vikram leginkább erős, céltudatos embereket alakít, a tamil filmsztárt már kinézete is erre predesztinálja. Ezért lepődtem meg, amikor megnéztem ezt a filmet tőle, mert annyira más karaktereket alakít (mindjárt hármat is), hogy óhatatlanul odaragaszt... Többott a székhez a játéka. A sztori szerint ugyanis többszörösen hasadt személyiségzavarban szenvedő főhősünknek a sajátján kívül még további kettő van, és ez utóbbiak rendesen megkavarják unalmas életét. Vikram nagyszerűen hozza mindhárom karaktert, elsőre kicsit furcsa, aztán az események sodrában egyre inkább belejön, főleg, hogy a történetvezetés is egyre erőteljesebben fut a katarzis felé. A főhősnő szerepében Sadha nem igazán tündökölt, bárki másra ki lehetett volna cserélni, nem igazán mutatott semmi pluszt nekem. Aki viszont ismét brillírozott, az Prakash Raj, aki Prabhakar felügyelő szerepében az Anniyan által elkövetett borzalmas gyilkosságokat próbálja felderíteni, de ő maga sem normális személyiség, leginkább egy elfuserált cselédnek, vagy birkapásztornak néz ki, semmi rendőrtiszti nincs benne. A film pont azért olyan hosszú (181 perc) mert a három személyiség kialakulásának története van, de szerintem minden percét megéri.