Dunkirk

Christopher Nolan valamiféle átfogó hangulatképet akar mutatni az 1940 májusának végén a La Manche csatorna partján rekedt és bekerített szövetséges katonák sorsáról. A hangulatkép 400 ezer francia és angol harcos kétségbeesett szabadulásvágyát és kiszolgáltatottságát próbálja szemléletesen elénk tárni. A rendezés eszköztárában első helyen a monumentális képsorok állnak, majd a hanghatások, melyek többnyire fülsértőek. Számomra a filmben a legidegesítőbb ez az állandó dübörgés és folyamatos háttér effekt-dömping, mely a legelső perctől a legutolsóig hallható. A történet valóságos: angol katonák százezrei estek csapdába a tengerparton 1940 májusában, ám az angol lakosság önfeláldozásának hála, többségük megmenekült. Ez volt a híres Dinamó hadművelet, melyben a britek csónakok, ladikok, hajók ezreivel indultak a csatorna túlpartjára hazahozni fiaikat. Nolan sajnos nem ezt a heroikus küzdelmet helyezi filmje középpontjába, hanem egy kitalált fiatal katona sorsát, aki azon a bizonyos parton rekedve szeretne hazajutni. Lehetett volna ebből a témából egy igazán jó filmet készíteni, ha a helyzet valódi különlegességét helyezik fókuszba, és nem a felesleges hanghatásokkal, hanem egy érdekes történettel próbálják meg átadni azoknak a napoknak a hangulatát. Ez sajnos nem jött össze Nolannek, a Dunkirk közepes lett.

Történészként nagy várakozással tekintettem erre a 2017-es háborús drámára, és emlékszem, tűkön ültem annak idején, hogy végre láthassam. Ám amikor kijöttem a moziból, nagyon vegyes érzések kavarogtak bennem. Egyik oldalon tetszett, hogy végre készült egy modernkori, látványos film a híres Dynamo-hadműveletről - melynek során 1940 májusának végén 338 ezer szövetséges katonát mentettek át a La Manche csatorna túlpartjára -, ugyanakkor a másik oldalon bosszantott egy sereg dolog, melyek rontották a szememben az egész hitelességét. Zavart például, hogy a rendező, Christopher Nolan nem emelte ki és látványtechnikailag sem tette emlékezetessé azt a heroikus küzdelmet, melyet hajók ezreivel a brit lakosság folytatott a természeti elemekkel és a német hadsereggel (repülőkkel, tüzérséggel). Ők voltak azok ugyanis, akik csónakokkal, dereglyékkel és minden létező úszó alkalmatossággal áthozták a fiúkat a megmenekülést jelentő túlpartra. Idegesített az is, hogy a rendezés túltolta a hangeffekteket és szinte minden jelenetnél alkalmazta ezeket, fülsértő intenzitással. Végül bosszantott a felépítetlen karakterek sora is, akik érzéketlen merevséggel és kőarccal jelentek meg biorobotokként, mintha egyáltalán nem lennének érzéseik. A szereplők közül egyedül Tom Hardy és talán Kenneth Branagh voltak kivételek, akikre emlékezni lehet a filmből. Mindent egybevéve a Dunkirk csalódás volt sajnos számomra. Értékelésem: 60%.

Amennyire vártam ezt a filmet akkorát is csalódtam benne. Iszonyatosan gyenge alkotás lett ami túl van hypeolva. A történet rettentően lassú lefolyású és élvezhetetlen. Érthető hogy minél jobban egy drámai hangulatot szerettek volna elérni csak a rés... Teljes kritika

Már régóta terveztem, hogy megnézem és talán emiatt megnőttek az elvárásaim is. Nekem kicsit lagymatag, nem elég izgalmas vagy drámai. Én nem az ehhez hasonló háborús filmeket szeretem. Egyedül a Tom Hardy-féle repülős szál volt az, ami számomra is i... Többgazán izgalmas volt. Feltűnően kevés a párbeszéd. Nem igazán értettem, hogy mi volt a célja a képarányok váltakozásának, de eleinte eléggé zavaró volt. Megértem, hogy a történet megért egy filmet, de felesleges volt ekkora feneket keríteni neki.