Augustine, a magányos sarkvidéki kutató története, aki mindent elkövet, hogy megakadályozza Sullyt és csapatát abban, hogy visszatérhessenek a Földre. A bolygót ugyanis globális katasztrófa súlytotta, így az expedíció az életükbe is kerülhet.
Lily Brooks-Dalton Éjféli napfény című regényének… Több
A jövőben járunk, az északi sarkkörön, egy high-tech felszereltségű csillagvizsgálóban, ahol Augustine (George Clooney) remete életet él, aki inkább néz ki hajléktalannak, mintsem tudósnak. Korábban többen voltak, de egy katasztrófa miatt távozott onnan mindenki. Ezzel párhuzamosan keres az űrben egy űrhajós csapat egy új, lakható bolygót. Van néhány visszaemlékezés, amolyan előzményfoszlány a főszereplő fiatalabb korából. Nem maradhatott ki a logikátlan lépések sorozata, na meg az olyan baromságok, mint pl. az étellel való játék, amikor világvége helyzet van. Látványosnak látványos, de maga a cselekmény lapos. A befejezés sem túl meggyőző, de látom benne a szándékot. Tetszett az apró csavar a végén. Figyelemfelkeltésnek gyenge volt, ha ez lett volna a cél. Nem azt állítom, hogy Clooney már rossz, kiöregedő színész lenne, inkább nem ez volt a legjobb visszatérése rendezőként. Már értem, miért nem lett felkapott. Legalább a képi világ jól sikerült. Remek operatőri munka van benne. 6/10.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Leültem csendben, némán, és végignéztem... Elmondom, hogy mi az ami tetszett, és mi az ami nem! Íme: George Clooney bebizonyította már egy párszor, hogy még a sci-fi filmekben is mennyire otthonosan tud mozogni, elég csak a Brad Bird-féle Holnapolisz... Teljes kritika
Ilyen felesleges, elcsépelt, gyenge, unalmas, minden eredetiséget nélkülöző filmet is csak a Netflix gyártósor tud kiköpni. Egy Marvel-film ehhez képest egy ötletes műfaj.
George Clooney az utóbbi években egyre érdekesebb filmekben szerepel, saját rendezése egy kicsit kusza lett, de mégis szép, már csak azért is, mert több globális problémára szeretné ráirányítani a figyelmet. A történet kicsit sablonosra sikerült, a megvalósításból pedig süt, hogy Clooney nagyon igyekezett, talán pont ezért nem tudta megtalálni az egyensúlyt. Ennek következménye, hogy nem azért tart bizonytalanságban a sztori, mert annyira jól felépített: ellenkezőleg. Nem tudom, mit akar velem elhitetni. Azt, hogy a tudós elméje megbomlott, vagy azt, hogy az emlékeibe kapaszkodva próbál-e túlélni, esetleg a túlélés a lelki gyötrelmeinek a metaforája-e? ...Mégis gyönyörűséges képekkel mesél, és néhol nagyon elragad az atmoszféra, a régi klasszikus orosz sci-fi regények jutottak eszembe. Alapvetően nem rossz film, csak kicsit kiforratlan. Szívesen megnéznék bármikor egy újabb sci-fit, amit Ross doki dirigált.
Az éjféli égbolt George Clooney visszatérése színészként, legutóbb a 2016-os Pénzes cápában volt látható.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
