Végtelen

Látványos amerikai sci-fi akciófilm, amely a reinkarnáció és halhatatlanság témáját igyekszik izgalmas köntösben tálalni, de stílusa túlságosan sablonos, atmoszférája mesterkélt. A cselekmény egy ősi harc körül forog két halhatatlan csoport között, d... Többe az izgalmas alapkoncepció ellenére a sztori zavaros, gyakran elnagyolt, a karakterek papírmasék, motivációik sekélyesek. Mark Wahlberg főhőse erőtlen, játékán is érződik, mennyire idegen számára ez a szerep, míg Chiwetel Ejiofor főgonosza túljátszott, a többi mellékszereplő pedig szinte emlékezetlen marad. A forgatókönyv túltolja a magyarázatokat, expozícióval fojtja el az akciókat, a rendezés pedig képtelen élvezetes ritmust diktálni. Bár néhány akciójelenet és CGI mutatós, a legtöbb csak unalmas rombolás, a logikai bukfencek gyakoriak. Objektíven a Végtelen csupán egy összecsapott középszerűség, amely érdekes könyvalapját sem tudja átemelni, szubjektíven sajnos tévútra vezetett, több lehetett volna annál, mint egy hátterezős akció-délután. Főként a kevéssé igényes, pörgős sci-fi kedvelőknek ajánlható, akik nem bánják a logikai hibákat és megelégszenek látványos, de üres jelenetekkel.

Mit mondjatnék...amennyire izgalmas sztori, annyira olcsó húzásokkal van tele a film. Nem egy okos koncepció, amit nagyon sajnálok.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Az eleje nagyon rossz, én vagy három alkalommal újra és újra kezdtem. Sehogy sem ment, nem fogott meg. Viszont az elgondolás, bár egy kicsit elcsépelt, de nagyon jó. A keresztény világban teljesen vadnak, idegennek számító reinkarnáció új, tudományos – vagy nem is teljesen – megformálása. A csoportok intézményei, illetve a természethez illő épületek, módszerek, fegyverek nagyon harmonikusak, jól tükröződnek. A legérdekesebb része az utolsó csata. A száraz elejét leszámítva nem rossz alkotás.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Amikor a csávó a Ferrarival előre és hátra ugyanolyan tempóval és bravúrral vezet. Közben lefelé néz, és szivargyújtóval hegeszti össze a hasán a sebet, ami akkora, mint amin kibújtam születéskor... Aztán a híd végén – végérvényesen fittyet hányva a fizika létező törvényeire – a pörgő kocsiból kirepül (egyenesen, letojva a gravitációt), eldobja a kardját, ami jó 20-30 méterrel odébb beleáll a daru acélszerkezetébe, majd emberünk úgy kapaszkodik meg rajta, mintha egy veréb szállna le egy villanyvezetékre... Aztán mondom, csak adok neki még egy esélyt, hisz a Mátrix is sz*rt a fizikára, de legalább utána ott magyarázatot kaptunk, hogy miért tehették meg a szereplők. Hát még egy órát erőlködtem. Ott tettem le a hajam, amikor visszautaltak a film elejére, s nyilvánvalóvá tették, hogy a Ferrarival száguldozó ember nemcsak hogy behegesztette a saját hasát, hanem vezetés közben, cseverészve telefonon, ő saját magának vágta fel előtte, hogy egy jókora fémdarabot elrejtsen magában. Tette mindezt olyan arccal, mintha egy rovarcsípés lenne az egész... Először nézhetetlenre szavaztam volna, de van két ok, amiért kapott egy csillagot. Az egyik, hogy legalább próbáltak látványosat alkotni. Második – és főleg ez – M. Wahlberg szépen felkészült a szerepre fizikálisan. Mutatós.