Jerry Maguire - A nagy hátraarc

Nem hátraarc ez, hanem jobb képviselet. Szerelmi szál is van benne, ami nem szokványos.

Cameron Crow filmje nem kizárólag érzelmes jelenetei, idézhető dialógusai, komplex karakterei és karrierdefiniáló színészi alakításai, valamint kreatív vizuális stílusa miatt emlékezetes a mai napig. A Jerry Maguire - A nagy hátraarc az üzleti élet, ... Többa fogyasztói kultúra és a siker kapcsán is tesz olyan általános érvényű állításokat, amelyek nemcsak elgondolkodtatnak, de kicsit közelebb is visznek a nagy rejtély megfejtéséhez, amit nagybetűs életnek nevezünk. Jerry Maguire egy nagy sportsztárokat képviselő ügynökség alkalmazottja. A férfinak mindene megvan az életben, amire egy ember csak vágyhat: hatalmas ház, menő autó, magas fizetés és egy gyönyörű nő, akivel éppen az esküvőjét tervezi. Innen az út már csak lefele vezet. Jerry pedig hatalmasat bukik, mikor megszólal a lelkiismerete. Vajon vissza lehet tornázni magunkat a csúcsra, csupán tisztességes eszközökkel? A feladat kétségtelenül nem könnyű. Crow rendezése, és a parádés dialógusokra épülő forgatókönyve mégis könnyed gördülékenységgel és sok humorral képes ábrázolni ezt a komplex problémát.

Nagy kedvenc számomra ez a film, mert bemutatja, hogy szívvel-lélekkel is lehet olyasmit űzni, ami már elüzletiesedett. Lehetséges a felszínes kapcsolatok helyett tartalmasakat kialakítani, és valódi értékeket találni egy külsőségekre épülő, teljesítményközpontú világban. A fő karakter, Jerry (Tom Cruise) legalábbis ezt akarja bebizonyítani ebben a filmben. Megteszi, amit kevesen: megírja az igazságot az amerikai foci világáról. Elveszíti ugyan az általa menedzselt sportolókat, de azzal az egy személlyel, aki hű marad hozzá, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés talaján fog együttműködni. Ő Rod (Cuba Gooding Jr.), a furcsa, de szerethető kis figura. Közben melléáll a csinos Dorothy is (Renée Zellweger), akivel sajátosan induló, de végül szenvedélyes kapcsolata lesz. A Jerry Maguire – A nagy hátraarc egy érdekes film, melyben rengeteg mélységet lehet találni az emberi kapcsolatokról. A napokban néztem meg harmadszor, és most is magával ragadott a sztori. Értékelésem nem lehet kevesebb, mint erős 85%.

A Titanic és az Amerikai szépség mellett a másik film, ami miatt elvesztettem a hitem az Oscarban. És pontosan ugyanaz a baja, mint a másik kettőnek, hogy tudniillik az agyatlan nézőközönség - és úgy tűnik az "Academy" - szemében a giccses klisékupac... Több ugyanazt jelenti, mint a tartalmas mondanivaló, a jó színészkedés pedig azt, amit Cuba Gooding Jr. ebben a filmben csinál. Mindkettő óriási tévedés.

Egyetértek mártilánnyal. Ez a film sokkal többnek akarja magát mutatni, mint ami. Ezredszerre ez az adjunk fel mindent majd csak lesz valahogy de közben megtaláljuk az igaz szerelmet és minden jó lesz happy end a vége már dögunalmas. Cruise az egyik ... Többkedvenc színészem, de itt fájdalmasan ripacskodik, a végén meg az a hatásvadász szerelmi vallomás, roppant kínos. Renée kisasszonyt meg azért teszik filmekbe, hogy valaki beleszeressen, nagyon uncsi már ez is. Nagy csalódás.

Nekem főleg az nem tetszett a filmben, hogy egy elég komoly üzenetet kellett volna itt közölni arról, hogy az ember hogyan őrizheti meg önmagát vagy maradhat hű saját magához, még akkor is, ha a pénz és a siker mást követelnének, szóval elég mély tém... Többa, de ahelyett, hogy ezt rendesen körüljárták volna, inkább egy könnyed, "mindenki számára emészthető" mozit hoztak ki belőle, ami miatt meg egyszerűen nem hiteles.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Zseniális a film és a szereplők is. Tom Cruise mint mindig, itt is lenyűgöző, ahogy minden érzelmi állapotot felvonultat egy filmen belül. Egyszerűen nem tud hibázni. A film maga a kiváló rendezéssel és Tom Cruise játékával beszippant, megmutatja az önmegvalósítás göröngyös, félelemmel teli útját, azt, hogy néha csak egy hajszál választ el a teljes bukástól. De kockáztatni is érdemes, mert csak úgy nyerhetünk. A szerelmi szál az egyedülálló anyával, haverság a kisfiúval még valóságosabbá teszi az útkeresést. Ezek azok a filmek, ahol - mint az utazásnál - nem a vége a lényeg, hanem maga az út, épp ezért bármikor, bármennyiszer jegyet váltasz rá, mert tudod, hogy elvarázsol a maga egyszerű igazságmorzsáival. Tom Cruise itt is megérdemelte volna az Oscart.