A neved

Szerintem a szerző a japán kollektív tudatalattit építette bele remekművébe. Egyrészt a hagyomány és annak elvesztése kritikája nagyon-nagyon érintőlegesen csak egy pillanatra felvillantva. Az európai módra jól öltözött iskolás lányok csoportja, amin... Többt némileg undorral, kirekesztőleg tekintenek a hagyományokra. Másrészt (és nekem ez volt a legerősebb) a széttörő üstökös képe, egy allegória a Japánt ért atombombákra. Többször látunk krátert a filmben, illetve öböl-kráteröböl kettős képét. Szerintem a rendező szívében az a hatalmas fájdalom mutatkozik meg, amit népe Hirosimával és Nagaszakival kapcsolatban elszenvedett. Mindezt úgy, hogy a történet felszínében semmi nem utal erre. „Buta manga, érzelmes limonádé”, mondhatnánk. De az, hogy a lány mindig sírva ébred, illetve a „mi lett volna, ha el tudjuk kerülni” gondolat nekem ezt juttatja eszembe. Azt olvastam, a filmben szereplő üstökös katasztrófát a 2011-es japán nagy keleti földrengés ihlette. Lehet, hogy igen, lehet, hogy az író tudatosan erre gondolt. De lehet, hogy tudatalattijából a nagyszülei által átélt és továbbadott emlékek, érzések irányították a tollát. Jó lett volna, ha nem történik meg. Lehetett volna Egy lány Hirosimából. Jó lett volna.

Körülbelül 1 éve húzott be az animék világa, mikor is Hayao Miyazaki megmutatta nekem, hogy van élet a kereskedelmi tévék által sugárzott animesorozatokon túl is. A probléma sok esetben az, hogy mi európai fejjel annyira nem ismerjük ezeket a rajzfil... Többmeket, mert egy torz képpel indítunk például egy Inuyasha után. Egyes Japán rajzfilmek, olyan tartalmat és mélységet rejtenek amiknek kihagyása már szinte bűn. A rajzfilmünk készítője ez esetben Sinkai Makoto volt, aki ezzel a filmmel hozta meg az érdeklődést a rendezései felé. Önmagában a film sok anime elemet tartalmaz, de nem tolja túl, szépen, kiegyensúlyozottan tartja magát. Számomra ez volt az első teljesen japán nyelvű filmem, ami nagyon kirántott a komfort zónámból. Gyanítom sokan így vagyunk ezzel, mert a gesztikulációjuk és a beszédhangjuk sokkal másabb mint a miénk. Idővel megszokható a nyelvi rész is. A történet folyamatosan maga mellett tart minket, az egész film rajzolata hihetetlenül szépre sikerült, külön élmény volt. Fordulatos, izgalmas, egy európai számára is ha hajlandó kiszállni a komfort zónájából maradandó és meghatározó lehet. Megkockáztatom hogy első filmnek sem rossz az animék világából.

Ha egy efféle filmnek van haszna az az amikor a történet mögött erős mondanivaló van. Ez pedig bővelkedik ebben a motívumban. Nagyon kedveltem minden egyes percét a filmnek. Nincs jobb az ilyennél.

Áradoznom kell róla! Nem úgy ültem le megnézni hogy ez lesz az idei kedvencem de úgy nézki a film végére elnyerte a címet. Nem is tudom hol kezdjem. Semmiképp sem szabad kihagyni, nem az a rajzfilm ami gyerekeknek szól. A történet eleinte egyszerűnek... Több tűnik de aztán rájövünk hogy a bolondját járatja velünk a film. Olyan komoly és megfontolt története van és mindez egy rajzfilmben. Annyira gyönyörű volt a grafikája, komolyan néha azt hittem hogy filmet nézek. Megvan benne minden japán manga jellegzetesség is emellett. A film magában foglal szerelmet, családi köteléket, hagyományt, katasztrófát és baráti összefogást is. A legvégig tartogatja, szorongatja az emberben a feszültséget. A szereplők nem valami összetettek, de ilyen történet mellé nem is kell, hogy azok legyenek. A zenéjével olyan összhangot tud társítani a színes látványhoz hogy nem is akarunk mást megnézni ezután. A japán beszéd egy kicsit zavaró tud lenni de hamar el lehet vonatkoztatni tőle. A címe egy kicsit gyenge és nem mond túl sokat róla de pont ez az izgalmas is benne. Egészen a végjátékig nem is nyeri el teljes szerepét de aztán nem hogy elnyeri de nagyot is üt vele. Szerintem nem szabad kihagyni és adni kel neki egy esélyt.