Adrien egy harmincöt éves férfi, aki épp egy családi összejövetelen ül, és rettenetesen unatkozik: soha semmi nem változik, minden éppen úgy zajlik, ahogy már előtte vagy százszor. De az unalom lenne a legkisebb gondja, ugyanis miután jövendőbeli sógora megkéri, hogy mondja ő a beszédet az… Több
Nem szokványos formátumú ez a minimalista stílusban forgatott film, amelyben nemcsak az egyszerű díszletek, de a mellékszereplők is csupán statikus háttérként szolgálnak egy szakítás történetéhez. Semmiképpen nem sodró lendületű az alkotás, inkább hömpölyög, és vígjátékként sem fergeteges, sokkal inkább finom humorokkal dolgozik. A főszereplő jól játszik, és hibái ellenére is szerethető, dilemmái vergődései pedig hétköznapiak és átélhetők. Röviden szólva: jó film született az alkotók kezei alatt, amit időről időre elő lehet venni, és egy nyugisabb estén el lehet rötyörögni rajta.
Nem rossz film, vannak jó pillanatai, de néha kicsit bárgyú. A főszereplő nagyon jól játszotta a szerepét. A zenék nagyon jók voltak, és a befejezés is tetszett.
A történet bemutatása egyedi volt, ez nagyon tetszett is. A főszereplőnk is kedvelhető figura volt, tetszett, ahogy dumált sokszor, de maga a film nem váltott ki belőlem semmit. Úgy gondolom, hogy ebből sokkal többet ki lehetett volna hozni, és sokkal humorosabb is lehetett volna még.
A beszédet beválogatták a 2020-as Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjába.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
