A három testőr: Milady

A látványvilág gyönyörű, de nagyon kusza az egész, nem nagyon lehet követni, így teljesen érdektelen lesz.

Alexandre Dumas ikonikus regényhősei másodszor térnek vissza Martin Bourboulon rendezésében. A három testőr: D'Artagnan tavaly jó útra terelte a három muskétás történetét, hiszen a tucatnyi hollywoodi szájízű produkció után végre egy talpig francia a... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A francia állam mint megrendelő a magyarhoz hasonlóan nehezen áll ellen annak, hogy kultúrpolitikai megrendeléseket adjon le az általa szponzorált filmipar felé, ezúttal Dumás Sándor klasszikusát dolgoztatta fel, és nem volt szűkmarkú, az nyilvánvaló... Több, látszik, hogy benne van a lóvé Martin Bourboulon és Matthieu Delaporte verziójában. Egyéb szempontból nem tudom dicsérni az alkotásukat. Az első háromnegyed óra nem is rossz, de utána érdemes leállítani, mielőtt az erődbeli éjszakai összezörrenés jönne, mert az már bohózatra hajaz. Vincent Cassel és Eva Green hozza a tőlük elvártat (szegény Eva Greent nem bírom, pedig nem érdemli meg), a különféle vígjátékszínészek viszont eléggé tájideginek ebben a kosztümös sztoriban. Olyan átköltések vannak a sztoriban, amiket nem tudok hová tenni. D'Artagnan csaját eredetileg megmérgezi a szipirtyó, itt meg ruhát cserél vele, ezért tévedésből felkötik. Érthetetlen változtatás. A szipirtyónak és Athosnak kitaláltak egy közös gyereket. A regényben a szipirtyó hasonló villámtárgyalást követő kivégzésnek örvend, mint Ceausescu, csak őt nem szitává lövik, hanem lekapják a fejét. Ehhez képest itt nyoma vész egy lángoló párbajhelyszínen, hogy ezzel a cliffhangerrel megágyazzanak a totális elmebajnak, a későbbi folytatásnak. Dumas meg majd forog a sírjában, amikor jön a Még gonoszabb a Milady és az A Milady mindig gonosz című folytatások, vagy a Több, mint három-négy testőr.

Nos én olvastam a Dumas regényeit, láttam is jónéhány feldolgozást. De ez a jelenlegi feldolgozás egy röhej kategória. Simán kimeríti a történelem hamisítás fogalmát. A legjobb a fekete testőr, ráadásul a király a keresztapja, de hogy melyik? Azt már... Több nem mondja el a kvóta színes bőrű. Én végig olvastam Robert Merle francia író regényfolyamát a francia királyokról, ami tényleg történelemhű. XIII. Lajosnak tényleg volt egy öccse, Gaston orléans-i herceg, az valóban fellázadt ellene. Akit érdekel a kor történelme, olvassa el Merle regényeit.