Csoda a 34. utcában

Még egy régi, fekete-fehér, nem sokat mondó karácsonyi film is tud meglepetést okozni, ennek az esetében engem nem is kis meglepetés ért, hiszen kiderült, hogy a Csoda New Yorkban ennek a remake-je, s bár az emlékeim szerint nem tetszett annyira, ez mégis nagyon bejött!

Bitang módon jó filmet hozhattak össze. Elsőre nem volt kedvem belenézni a cím alapján nem tartogatott az én ízlésemnek sokat. Szerencsére tévedtem. Oda voltam érte.

Azt hiszem, ez minden idők egyik legjobb karácsonyi filmje. Teljesen eredeti történet, a maga habókos módján még valóságosnak is mondhatjuk, vicces és megható. Az egész sztori lényegében a jóságért és a hitért való küzdelemről szól. Minden megvan benne, ami a karácsonyi hangulathoz kell. Kivéve talán a havat :)

Egy kis fáziskéséssel került megnézésre ez a tipikus karácsonyi film. Tetszett, bár e zsáner tekintetében nálam továbbra is az egy évvel ezelőtt készített Frank Capra-film, az „Az élet csodaszép” maradt. Létezik-e valójában Mikulás (alias Télapó), vagy csak a gyerekek kedvéért találták ki? Ezen kívül a film legfontosabb üzenete, hogy ellene szóljon az év legtöbb bevételt hozó kampányának felturbózására, az ünnep igazi célját a szeretet állítsa a középpontba. Igazi meglepetés volt a fiatalon, tragikus körülmények között elhunyt Natalie Wood Susan nevű kislányként való szereplése. 1947-ben még elképzelhető volt, hogy hitt a Mikulásban, de manapság a 13 éves lányokat már egészen más foglalkoztatja. A filmnek létezik egy színezett változata is, én sokak véleménye ellenében kedvelem ezeket. Van egy remake is, azt 1994-ben forgatták, szokás szerint gyengébb mint az eredeti. A sok kereskedelmi csatorna jobban tenné, ha a „Reszketessek betörők” és a „Grincs” ezredik ismétlése helyett a fentiekben említett filmeket vetítené. Azt hiszem a mellőzésnek az az oka, hogy az ilyen „archív” filmeket a nézők egy legyintéssel elintézik, pedig sok esetben nívósabbak.