Mission: Impossible - Leszámolás - Első Rész

Nem hittem a szememnek, amikor beültem rá. Mindenki dicséri a filmet, de szerintem egy vicc ez a rész az előzőekhez képest! Nem volt benne elég látványos elem, amit vártam, a film közepe felé a rendőrautós-üldözős jelenetnél pedig nettó Halálos iramban feeling fogott el. Semmi izgalmas nem volt benne, csak kocsik mennek jobbra meg balra, és ez megy perceken keresztül. Konkrétan elkezdtem unni, és nem értettem, hogy ezt hogy gondolhatták komolyan. A történet és karakterek elmennek, de akciófilmnek ez nagyon gyenge lett, márpedig ennek az akcióban kell(ett volna) jeleskednie! A többi rész mestermű, de ez sajna egy talicska C kategóriás marhaság. Sorry.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Mission: Impossible-filmek eredete egészen a '60-as évekig nyúlik vissza, a lehetetlen küldetéseket megoldó csapat ugyanis egy 1966–1973 között futó tévésorozatban mutatkozott be először a képernyőn. A sorozat ugyan nem jutott el hazánkba, de Ameri... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Biztosan minden Mission Impossible-rajongónak megvan a maga sorrendje az eddig elkészült részekről. Nálam is kialakult már ez a lista, és legelső helyen régóta az ötödik epizód áll (Rogue Nation – Titkos Nemzet), melyet 2015-ben rendezett ugyanaz a C... Teljes kritika

Adtam egy második esélyt ennek a filmnek (hiszen a franchise nagy rajongója vagyok), de a helyzet az, hogy másodszorra is egy ökörség jött ki számomra. Nagyon kell erőlködni, hogy értelmesnek és hihetőnek tekintsük a film alapsztoriját. Ha nem erőlködünk, akkor bizony szembejön velünk, hogy bugyutaság az egész. A legfőbb gonosz ugyanis egy önálló akaratra ébredt szoftver. Ezt szolgálja néhány ember (mint Gabriel is, Ethan régi ellenfele). A Terminator-filmekben ezt már ellőtték egyszer a Skynettel, és ez már akkor sem volt túl eredeti. Hihetetlen, hogy 40 év után sem képesek egy sokmilliós szuperprodukció mögé valami új (és hihető) sztorit tenni. Ami az akciójeleneteket illeti: csak a film második felében kapunk igazán jókat belőlük (a vonatos jelenetsornál). A legjobb az egész filmben Hayley Atwell szerepeltetése, aki tényleg feldobja a néhol B kategóriába csúszó végeredményt. Szívből remélem, hogy a visszajelzések alapján több minőséget tesznek a második részbe. Ez így most csak közepes lett, maximum 3 csillagot (kb 60%-ot) érdemel.

A Mission Impossible-filmek tovább emelik az akciófilmek minőségét és tovább csavarnak a formulán. A Leszámolás első részének tempója csak úgy repül előre, a filmnek nincs unalmas pillanata, és az akciójelenetek nem csak azért vannak, hogy ne aludjon el a néző, a film pont ezeket használja fel igazán történetmesélésre és karakterépítésre. Összesen két expozíciós jelenetben ledarálják a film fő konfliktusát, és minden más a különböző küldetéseken keresztül alakul és változik, sokszor többször is. Az akciójelenetek másik kiváló eleme az, hogy szinte mindig kétszintesek, tehát sosem egy ember egy problémáját követjük, hanem mindig egyszerre több konfliktust kell megoldani szereplőinknek, melyek egymásra is hatnak, így sosincs repetitív elem, mint egyes más akciófilmekben (khm, John Wick 4). A Mission Impossible tudja úgy kezelni jeleneteit, hogy azok mindig fejlődnek, és a karakterek reakciói és improvizációs képessége a film egyik központi eleme. Beszéljünk egy kicsit a sztoriról, mert ezúttal még egy kis mondanivalóval is előrukkolt a film. Főszereplőink nem is egy antagonistával, sokkal inkább az emberi önzéssel és kapzsisággal harcolnak, és a film ügyesen karaktert varázsol ebből az emberi magatartásból. Rengeteg érdekes fordulatot tartogatnak a jelenetek, hiszen mindig csak részben ismerjük meg a karakterek motivációt.