Vélemények (25)
Teljesen beszippantott ez a sorozat, pedig nem vagyok sorozatfüggő. Nekem nagyon bejött.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Jeffrey Dahmer, a milwaukee-i rém és sorozatgyilkos 1987 és 1991 között 16 emberrel végzett, és még egy férfival 1978-ban. Az összesen 17 áldozat többsége színes bőrű fiatal férfi, de akadtak az áldozatok között ázsiaiak is. Többségüket valamilyen sz... Teljes kritika
Egy vérfagyasztóan kegyetlen jellemű, homoszexuális sorozatgyilkos életét mutatja be ez a film, teljesen valós eseményekre építve a cselekményt. Jeffrey Dahmer ugyanis valóban megölt 17 embert az amerikai Malwaukee városában 1987 és 1991 között, amivel kiérdemelte a „milwaukee-i rém” címet. Ma is vitatéma, hogy pszichésen beteg, vagy csupán komplexusokkal teli kegyetlen jellem volt-e. A filmsorozat kevés véres jelenettel, a durva látványvilágot kerülve mutatja be Dahmer történetét Evan Peters főszereplésével, Jennifer Lynch rendezésében. Nálam 85%-ot kap, mert ütős a főszereplő játéka és jó a rendezés is.
Érdekes történet volt. Tetszett a felépítése, a retrospektív kezdés. Külön kiemelném, hogy a gyermekkor és a középiskolás évekre is fektetett pár jelenetet a sorozat, ami szerintem nagyon meghatározó abból a szempontból, hogy később milyen felnőtt lesz az emberből. Ezekből az évekből többet is bemutathattak volna. Brutális dolgokat csinált Dahmer, amiket elég visszafogottan mutattak be. De vajon mi vesz rá egy embert, hogy ilyeneket tegyen? Értem, hogy erre gerjedt, de vajon ez mitől alakult ki? Az kiderült, hogy különösebben nem szerették a szülei, anyja pár hónapja magára hagyta, de ez az apjának fel se tűnt. Sose voltak barátai, a homoszexualitását titkolnia kellett. Ha probléma volt vele, lepasszolták a nagyszülőnek. Kezdetben az alkoholba menekült, de mindig is érezte, hogy valami másra vágyik. A Netflix sorozatában nem tetszett, hogy ha nem is szimpatikusnak állította be Dahmert, de megsajnálta őt a néző. Borzasztó, hogy mennyi beteg ember van, és sokakról ez ki sem derül. Megtudhattuk, hogy kész rajongótábora volt Dahmernek. A végén a tabló az elhunytakról nagyon megrázó volt.
Néhány rész megnézése után annyira unalmas és érdektelen volt, hogy inkább nem szenvedtem végig. A Netflixnek szokása egy nem túl bonyolult sztoriból 8-10 részes sorozatot készíteni, holott elég lenne rá egy másfél órás film. Ilyen volt a Rowan Atkinsonos agymenés is.
Gyomorforgató a történet, a filmhez azonban nem kell öntöttvas gyomor, az ábrázolás nem ijesztő. Ez a sorozat eddig a legrészletesebb Dahmer feldolgozások egyike, a "My Friend Dahmer"-t például érdemes lenne megnézni előtte, mert előzményként szolgál és kapcsolódik a sorozathoz. Számomra az egész sorozat visszafogott a rendező munkáinak nagy részéhez képest. Vannak erőszakos és véres pillanatok a filmben, de a legtöbbet utólag mutatják be. A sorozat távol marad attól, hogy magát a gyilkosságot mutassa be, inkább jeleneteket ad nekünk, ahogy Dahmer megbünteti magát tetteiért és megbánja magányát. Az alkotóknak - Ian Brennan, Ryan Murphy - kifejezett célja volt, hogy ne érezzünk együtt Dahmerrel, annak ellenére, hogy rengeteg időt szentelnek arra hogy bemutassák, miért tette, amit tett.
A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!
Jeffrey Dahmert nem szabadott volna a köztudatba emelni és filmet készíteni róla, mégis megtörtént filmek, sorozatok, dokumentumfilmek formájában. Sosem fogjuk elfelejteni. Nem a jóságáért, emberségéért hanem épp ellenkezőleg. Pedig ő is egy ember vo... Teljes kritika
Hasonló sorozatok
A tízrészes sorozat Dahmer egész életét feldolgozva mutatja be a súlyosan terhelt gyermekkort, a kétségbeesett tinédzsert, a mindent elveszítő fiatalt és a magányos gyilkost is. A sorozat kísérletet tesz arra, hogy alaposan bemutassa a történet elszenvedőit, így különösen Dahmer apját és annak viszonyát fiával, a szomszédnővel való kapcsolatát, aki éveken át hiába próbált jelezni a rendőrségnek, és az áldozatokkal való kapcsolatát. Ebben a kegyetlenül groteszk és felkavaró sorozatban inkább külső szemlélőként a családtagok, áldozatok és az inkompetens rendőrök szemszögéből ismerjük meg a címszereplőt és történetét. A széria történetvezetése egyébiránt érdekfeszítő, a színészi játékok rendkívül élethűnek hatnak, és annak ellenére, hogy nem kedvelem az ilyen eszement, elmebeteg sorozatokat, azt el kell ismernem, hogy jól összerakott, mélyreható sorozatot tettek a képernyőre az alkotók, de valójában csak edzett és erős idegzetű nézőknek ajánlom megtekintésre.
Aki szereti a dokumentumfilmeket, annak talán lehetne ajánlani, de engem abszolút nem hozott lázba, nagyon unalmas, egysíkú sorozat volt, a srác jól játszik benne, ennyi. A valóságot, az eredeti történéseket valahogy nem tudták izgalmasan összehozni. Túl sok a mellékszereplő, túl sok az ide-oda ugrálás az időben. Nagyon szűken adták a borzalmakat, abszolút nem tárják fel a gyilkosságokat, csak nagyon-nagyon árnyaltan, ez nagyon-nagyon kevés. A sorozatgyilkos hatása elveszik az időbeli és térbeli káoszban, amit összehoztak. Az utolsó két rész csak a mellékszereplőkről szólt, kit érdekel, kinek milyen esküvője volt? Kit érdekel egy ismeretlen fekete nő vergődése?
Egyik kedvenc kategóriám a sorozatgyilkosos filmek, sorozatok világa. Az emberi elme sötét bugyrai a valóságban. Viszont ez a sorozat számomra hatásvadász, és bár sokkoló, de ismét fárasztónak találtam, hogy arra megy ki az egész kvázi sajnáljuk "sze... Teljes kritika
A frászt hozta rám az első évad, melyet kicsit késve néztem meg. Jeffrey Dahmer a 80-as évek végén 17 pasast ölt meg Milwaukee városában az Egyesült Államokban. A gyilkosságokat nem nagyon mutatja a film, mégis kapunk feszültséget bőven. Evan Peters élethűen alakítja Dahmert, és tényleg hasonlít is a valódi pasasra. Jól megcsinált dolog kimagasló rendezéssel és egy jól összerakott forgatókönyvvel.
Egyszerű, mint a faék. Stílustalan, mint általában a kasszacélzó Netflix-produkciók. Hatásvadász, mint egy drag queen. Felháborító, közönséges, bárgyú és szembeköpi az áldozatok és a közvetett tanúk szerepét a történetben. Nevetségessé teszi az áldoz... Több
Nagy divatja van a sorozatgyilkosok hypolásának és a tucatsorozatok gyártásának az életükből. Borzasztóan zavar, hogy sztárokat csinálnak a társadalom legmegvetendőbb karaktereiből és motiválják a céltalannak született embereket arra , hogy így váljanak híressé, aztán csodálkoznak az iskolai lövöldözéseken. Mindegy, nem folytatom a puffogást. Ezek ellenére a film legmeghatározóbb pozitívuma a rendkívül eltalált és hiteles hangulat, amely az egész sorozatot végigkíséri. Sem a történet, sem a színészi játék nem kiemelkedő, ezzel szemben a rendezés lebilincselő és izgalmas, az elsőtől az utolsó percig.
