Mr. Popper pingvinjei

Nincs új a nap alatt! Hiszen a Mr. Popper pingvinjeinek ötlete nem új keletű. Egy 1938-as ifjúsági regény szolgált a film alapjául. Önmagában a film címe nem különösebben figyelemfelkeltő. Jómagam is beleestem abba a hibába, hogy többször el is mente... Többm mellette. Aztán történt, mint már oly sokszor, hogy kapcsolgatva a tévét egyszer csak leragadtam egy jópofa pingvines sztorinál, Jim Carrey-vel a főszerepben. Bevallom, remekül szórakoztam. Mégsem volt pusztán csak szórakozás ez a film. Megérintett a történet. Nemrég olvastam valahol, hogy Ben Stiller esélyes volt a címszereplő Popper megformálására, de elképzeltem, hogy milyen is lett volna Stillerrel a film. És úgy gondolom, hogy Carrey tökéletes választás volt a maga drámaiságával és komikumával. A kettőt olyan mesterien vegyíti, hogy erre nem sokan képesek. Annak ellenére, hogy a kritikusok szerint ez a film elmarad az átlagostól is, hiszen a film „elbűvölő, de kiszámítható” ...nos... ez a film kedves történet, kiszámítható mondanivalóval. De legalább van mondanivalója. Szórakozásnak, kellemes esti időtöltésnek tökéletes választás. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!

Jim Carrey talán legaranyosabb állatos filmje. Engem még az Ace Ventura-nál is jobban meggyőzőtt, de lehet csak azért, mert nagyon szeretem a pingvineket.

Egy helyes gyerekeknek való mese. Átlagos története van egy kiszámítható véggel. A pingvinek néhol kicsit bénára sikeredtek.

Egyszeru tortenet, ami sokkal inkabb egy gyerekeknek szolo buta kis mese, sem mint egesz estes film... A pingvinek aranyosak es igazinak tunnek, tehat +1 pont a CGI-nek, Carrey pont annyira Carrey, ami meg nem karos a filmnek, de semmi tobb. Atlagos sztori, mindenki tudja mi lesz a vege, kozben nevetunk is neha...