Lázadás a Bountyn

A korszak „tengerjárós” filmjei valahogyan mindig megfogtak. Nyilván nem tudhatom, hogyan nézhetett ki ez az életforma a valóságban, de az olvasott irodalmat és a filmek képi világát tekintve hozzám a 60-as évek filmjei állnak a legközelebb. Valahogyan hihetőbb, sőt hitelesebb volt ez a képi világ, mint a későbbi korok tengerjárós filmjei (noha azok is közel állnak hozzám valamelyest), s nem elhanyagolható az sem, hogy a főbb színészek és a statiszták is úgy mozogtak a hajón, mintha tényleg tudnák, hogy mit csinálnak, nem csak valamelyik nagy stúdió medencéjében vagy zöld háttere előtt bohóckodnának. Az akkori filmek karakterisztikájának valamiféle súlya is volt a vásznon. S akkor ebből a nagyszerű filmgyártási korszakból itt ez a legendás történet, ahol valóban ott vagyunk a hajón, valóban elmegyünk a trópusi helyszínekre, nemcsak egy CGI csapat varázsolja a színész mögé. Mindezek mellé kapunk egy olyan színészlegendát a főszerepre, mint Marlon Brando, aki már akkor a method acting híve volt, amikor az még csak nem is létezett. Az a Marlon Brando, aki híresen olyan nehéz természetű volt a forgatások alatt, hogy egyesek szerint rosszabb volt, mint maga a karakter, akit eljátszott. Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a filmet, hiszen ez még akkor készült, amikor még egy hiteles filmet hiteles körülmények között, hiteles színészgárdával készítettek el.

Több feldolgozás közül ez a 62-es és a 86-os - mivel korban hozzánk közelebb van - a legkiválóbb talán. Az előbbi jogosan szélsőségesen magán viseli a korszak jellemző külsőségeit, kosztümös jellegét. A karakterek jellemábrázolása megszívlelendő igaz... Többán, Brando is kitett magáért és Bligh-t is eléggé szívtelen kifejezésmóddal alakította színészünk. Az 1986-os feldolgozást már eleve - a sorok írója szerint - magával ragadja a zene, összehasonlíthatatlanul más, mint a korábbi film katonai induló szerű egyvelege. A történet bár rövidebb, sokkal érzelem gazdagabb valahogyan. Itt Fletcher (M.Gibson) sem csak smúzol, mint egy diplomata, hanem emocionálisan átadja magát a történésnek (főleg a lánynak). Bligh kapitány (A.Hopkins) pedig inkább agyonfrusztrált éppen megzakkanó benyomását kelti, mint a pszichopata, érzéketlen cezaromán parancsnokot.

Oké, szerintem ez egy kötelező darab, amit egyszerűen minden filmrajongónak látnia kell. Marlon Brando alakítása egyszerűen zseniális!