A fiatal Jenny (Hanna Herzsprung) számára véget ért az élet. Megölt egy embert. Bármikor képes lenne újra megtenni. Mikor egy 80 éves zongoratanárnő felfedezi a lány erőszakos viselkedése mögé rejtett titkait és álmait, elhatározza, hogy tanítványául fogadja, és újra előhívja belőle azt a zenei csodagyereket, aki valaha volt. Chris Kraus második filmjében egy elképzelhetetlen kapcsolatról mesél. Traude Krüger (Monica Bleibtrau) hat éve ad zongoraórákat egy női börtönben. Eddig senki nem vette komolyan, ám amikor kezelésbe veszi az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt és megzabolázhatatlannak tartott Jenny-t, kettejük között furcsa kötődés alakul ki. Traude felismeri a lányban rejlő tehetséget, és úgy dönt, elindítja őt egy zongoraversenyen, amit a börtön falain kívül rendeznek.
Nagyon lassú folyású film, kell hozzá sok türelem és hangulat, de megéri megnézni, mert én nagyon sokat kaptam tőle. Páratlan alakításokat láthattam és a párbeszédek is hihetetlenül jól vannak megírva. Csakis ajánlani tudom.
Ha a művészetekben való szenvedést, energiát és munkát akarja egy film láttatni, abban a németek azt hiszem verhetetlenek. Ennyire átélt, kemény atmoszférájú filmet már rég láttam. Engem mélyen megérintett, ez a fajta küzdés és az emberek közötti kapcsolat ábrázolása. Imádtam!