Hódító Pelle

Érdekes kontextusban láttatja a rendező – aki kifejezetten szeretett együtt dolgozni Max von Sydow-val – két, a saját kis szociokulturális miliőjükben leledző, ebben az időben éppen egymás iránt a kis emberek szintjén is ellentéteket generáló nép köz... Többött. Elviekben a történet a 19. század végén játszódik, ami abban a vonatkozásban nyer értelmet, hogy az egyébként mai szemmel tökéletes jóléti kapitalizmusban leledző skandináv országok miként fordultak rá az eseményekben gazdag és sorsfordító 20. századra. Az emberek közt izzó, látható ellentétek megértése a néző fejével nem mindig követhető. A helyzet ugyanis nagyon hasonló, amikor egy társadalom önmagának tart tükröt. A gesztusok, a reakciók, az ember-ember közti interakciók mind olyan tipikusak lehetnek, amik szinte csak egy népcsoportra, vagy ilyen közösségre jellemzők. Amennyi bizonyos, és minden esetben leszűrhető, a mámorító, mégis alig észrevehető benső vívódó vágyakozás egy új élet reményében. Kettejük relációjában érdekes Pelle kiteljesedése mindennek megvalósítása érdekében, Lasse számára a célok tovaszállása, majd abba való újra és újra belekapaszkodása, mint a tengeren hányódó csónak rejtett allegóriája jelenik meg a türelmes néző előtt. Szó ami szó, hiába a viszonylag tartalmas cselekmény, az értelmezési tartomány megállapítása mégis olyan bonyolult utakon keresztül lehetséges csak, hogy az élvezhetőséget teljesen elveszi. Bár a társadalmi-érzelmi konfliktus nagyon gyakori és ismerős, annak elbeszélése annyira társadalomspecifikus, hogy a Hódító Pelle igazán még művészfilmnek sem tekinthető. Max von Sydow rajongói nem mindennapi helyzetben láthatják kedvenc színészüket, bár a Bergman-filmekből akár megszokottnak is tekinthető. Milyen érdekes, hogy az évszázados Oscar-folyamban ebben az évben pont ezt a Bille August-filmet szemelték ki maguknak.

Andersen Nexö regényének adaptációja, csak lelkendező véleményeket lehet olvasni róla. Megint az a sokszor előforduló vélemény különbség van a többség és köztem, hogy egészen más az én véleményem. Az íróról – miután elolvastam a Wikipédia szócikkét –... Több az tűnt a szemembe, hogy svéd létére az NDK-ban élt és írta a regényeit! Kimondottan érdekes választás. A két Németország egyesítése után vajon hová emigrált volna? Ennek ellenére előítélet mentesen láttam neki a filmnek. Nem vált a kedvencemmé. Mintha az ötvenes évek szocreál stílusa köszönne vissza a dán agrárnyomor bemutatása kapcsán. A kis Pelle alakítója jól eltalált szereplő, más igazán sokra értékelhető jellemzőt nem nagyon találtam.

Emlékszem, hogy láttam ezt a filmet gyerekkoromban. Nagyon jó rendezés lehet, mert szinte minden fontosabb jelenet megmaradt. Szomorú sztori...

Zord és szomorú közegbe csöppen a kisfiú az apjával...végig nagyon drukkoltam nekik. Iszonyat milyen sztorikat rejt Európa