Priscilla

Sofia Coppola úgy gondolta, sikerfilmet csinál Elvis történetéből, melyhez a sértett feleség beszámolóit használja fel, messzire kerülve az objektivitást. Elvált emberként mondom: a csalódott asszonynál bosszúállóbb nincs, így arra építeni egy ember jellemrajzát, amit egy megromlott kapcsolatban ragadt feleség mond, enyhén szólva nem korrekt dolog. Ezzel a filmmel is ez a legfőbb baj, sok egyéb mellett, hiszen vontatott, unalmas, hatásvadász és gyenge alakításokkal teli. Coppola kisasszony filmjében Elvis egy démoni figura, aki csak kihasználja szegény ártatlan, fiatal leánykát, akit persze elnyom, és akin uralkodik. Már a főszereplők karakterisztikája is ezt a felállást sugallja: Jacob Elordi ugyanis közel 2 méter magas (196 cm), Cailee Spaeny pedig csak 152 cm, így beállítható az egész úgy, hogy a hatalmas érett férfi megfélemlíti az aprócska fiatal leánykát. A valóság ettől nem is lehetne messzebb: Elvis és Priscilla kapcsolata ugyanis valódi szerelemmel kezdődött, mely később megromlott, az igaz (mint sajnos sok házasságban). Nálam Coppola kisasszony valóságtorzítása 2 csillagot ér.

Sofia Coppola ismét megcsinálta, nagyszerű rendezést nyújtott ezúttal is. Már egy korábbi filmjében (Elveszett jelentés) is kissé pedofil témával játszadozott (igaz, az ottani felállás plátói és szellemi szintű volt), a kettő együtt már kiad egy mint... Teljes kritika

Miért kell szerencsétlen Elvis Presley-t hol a csaló, hájpacni menedzser, hol pedig csalódott és sértett feleség szemszögéből láttatni? Ez olyan, mintha úgy informálna le minket valaki, hogy az összes exünket végigkérdezi, és mindazokat, akik valaha ellenségeink voltak. Naná, hogy nem lesz objektív a végeredmény, ahogyan a Priscilla sem az. Először a Baz Luhrmann–Tom Hanks páros csinálta meg az Elvist, kizárólag a gazember menedzser szempontjait előtérbe helyezve 2022-ben, most pedig a hírneves Coppola leányzó (apuka nyomdokvizein evezve) rendezte meg a sértett feleség bosszúálló verzióját, mely egy idiótának állítja be a Királyt. A film ezen túlmenően is vacak: unalmas, egysíkú és túlzó. Kilóg a lóláb. Sajnos senki nem hallgatott a pár leánygyermekére, aki halála előtt még olvasta a film forgatókönyvét, és ki is kelt ellene. A filmben ugyanis Priscilla a szegény megtévesztett ártatlan leányka, Presley meg a kihasználó macsó. A magam részéről nem voltam vevő erre az egészre, nálam ez egy két csillagos produkció és történethamisítás.

Egy új tendencia az amerikai filmgyártásban a valóság elferdítése. Mondjuk Tarantino kezdte az egészet (Becstelen brigantyk, Volt egyszer egy... Hollywood), de most már általánossá kezd válni Hollywoodban. Az Elvis-film is ebbe a sorba illik, akárcsak a Szöszi. Az egyik Elvis Presley-t állítja be idiótának, a másik Marilyn Monroe-t prostinak. Egyik sem törődik a tényekkel, a sztárok barátainak, rajongóinak véleményével, a valódi forrásokkal. A Priscilla is tanpéldája a történethamisításnak, és Amerikában mindenki látja. Priscilla a saját verzióját adja elő, amihez sajnos Sofia Coppola asszisztál apuci népszerűségének nyomdokvizeit kihasználva (mint a Priscilla rendezője). A film a legtöbb életrajzi dolgot vagy csúsztatja, vagy teljesen megmásítja, természetesen mindenhol Priscillát téve meg áldozatnak vagy megtévesztett, kihasznált személynek. Én nem voltam erre vevő, de mindenki maga döntheti el, hogy mit hisz el. Azért nem árt kicsit utánaolvasni a valódi sztorinak is, ahogyan ténylegesen zajlott a két ember kapcsolata.

A Coppola leányzó úgy gondolhatta, hogy a nyerő lapra tesz, ha a csalódott feleség verziója mentén készít leleplező filmet Elvis Presley-ről, beállva azok sorába, akik folyamatosan dehonesztálni próbálják szerencsétlen Presley-t. Nem túl szimpatikus hozzáállás, és a film is vacak, amit összehozott Sofia Coppla. Úgy tűnik, a név önmagában kevés a sikerhez. A miniatűr Cailee Spaenyt összerakni a kétméteres Jacob Elordival hangsúlyozandó: mennyire kiszolgáltatott és gyenge volt szegény Priscilla a hatalmas Presely mellett, nagyon gagyi trükk szerintem. A két főszereplő azonban csak eszköz a rendezőnő kezében, mondhatni, bepalizta őket erre gagyiságra. A végeredmény az IMDb-n 65%, ami számomra azt tükrözi, hogy sokan megkajálták ezt a verziót, gyanítom, főleg a női nézők. Sokaknak imponál az erőszakos férfi árnyékában szenvedő gyenge nő megjelenítése, mert analógiát éreznek saját sorsukkal. Csak a valóságtól áll messze az egész. Presley házassága ugyanis szerelemmel indult, majd megromlott (mint nagyon sok házasság). Ennyi. Én max. két csillagot tudok adni erre a kínlódásra, nem többet.

Nagyon bíztam benne, hogy végre tényleg készül egy jó film Elvis életéről, mert a 2022-as nem igazán szólt róla. Csalódnom kellett. Annyira unalmas, semmitmondó, érzelmeket nélkülöző alkotást sikerült összehozni, amit igazán kár volt még elkészíteni ... Többis. Annyit sem tudtunk meg, hogy Elvis miért is szerette annyira Priscillát, hogy feleségül akarja venni. A szereplőválasztással sem vagyok elégedett, pedig Jacob Elordit kedvelem. A Priscillát játszó színésznő viszont harmatgyenge volt, annyira szürke és semmilyen, hogy már miatta sem lehetett volna ez egy jó film. Kihagyható alkotás.

Tapasztalatból mondom: a sértett és elhagyott (vagy megcsalt) feleség a legbosszúállóbb organizmus a Földön, akitől egyetlen dolog nem várható soha: objektivitás volt férjéről és az együtt töltött éveikről. Nos, ez a szabály alighanem ismeretlen Sofia Coppola számára, aki ennek a filmnek az elkészítéséhez bizony csak az elvált feleségre épített, és az ő egyoldalú verziójából készítette el a Priscillát. A végeredmény olyan is lett, ami várható volt ezek után: egyoldalú és hiteltelen (plusz hatásvadász, aminek ehhez mondjuk nincs köze, csupán Sofia kisasszony tehetségtelenségét mutatja). Úgy tűnik, a minőségi filmekhez nem elég apuci nevét felhasználni, kell a valódi tehetség is. Ezúttal ez most nem jött össze: a Priscilla nagyon gyenge produkció. A mélynövésű Cailee Spaeny és a góliát termetű Jacob Elordi összerakása eleve átlátszó, és azt van hivatva érzékeltetni, hogy szegény Priscilla mint törékeny kislány mennyire ki volt szolgáltatva a hatalmas, erős és sokkal idősebb vadállat Presley-nek. Csak az a baj, hogy ez átlátszó, és nem is igaz. Tipikus női verzió, túlzásokkal, hatásvadászattal és a király besározásának nyilvánvaló szándékával.

Ez a film egy aljas hazugság, egy olyan nő csillapíthatatlan pénzéhségének manifesztációja, aki a saját halott lánya végrendeletét képes volt meghamisítani, hogy tovább gazdagodjon. Ennek ismeretében javaslom a megtekintését. Nem állítom, hogy Elvis tökéletes volt, erkölcsileg megkérdőjelezhető a 14 éves Priscilla elcsábítása, de önmagában sokatmondó az, hogy a család minden tagja – természetesen a címszereplő kivételével – mélyen elhatárolódott a filmtől. Nem véletlen, hogy nem csendülnek fel benne Elvis dalai, hiszen az örökösei konkrétan tiltakoztak a film elkészítése ellen, ami jogilag nem is hordozza az énekes örökségét, minden szellemi termékének a használatát betiltották. A rendezés egyébként tisztességes iparosmunka, nem értem, hogy az általam egyébként nagyra tartott Sofia Coppola hogyan adhatta a nevét ehhez a filmhez. Senkinek nem tudom ajánlani, az arra fogékonyakban hamis képet kelthet nemcsak a zenészről, de sok általánosabb dologról is.

Nyilván roppant igény mutatkozott Priscilla Presley élete néhány évének bemutatására, de én kíváncsi lettem volna a folytatásra is. (Persze nem ilyen vontatott formában.) A Dallas korszakra, arra, hogy került be az MGM igazgatótanácsába, hogy lett a lánya Jacko felesége stb.

Nem is tudom... én szkeptikus vagyok. Igazából, nagyjából mindenféle Elvissel kapcsolatos híresztelést, cikkeket, állításokat, könyveket, dokufilmeket, mozifilmeket elhiszem, ha akarom, vagy nem. Mindenki mondja a magáét, pénzt csinál 1 nagy névből, ... Többkiszipolyozás, visszaélések a lenyúzott bőrrel, aki már nem tud védekezni, vagy rábólintani a róla szólottakról ugyebár... Szóval... ezt is megnéztem, és elraktároztam magamban, hogy ez is, és így megtörtén(hetett)t, avagy sem. Számomra ez 1 amolyan hallmarkos tv-vetítés volt, a maga folytonosan komor, szürke, unalmas gagyiságával. Coppola kisasszony... ez nagyot tré lett!

A kislány. Az elkápráztatás. Az új világ. A hullámvasút. A magára találás. Jó film, még férfi szemmel is. Kiváló zene.

Először angolul volt szerencsém látni – szerintem sokkal jobb, mint magyarul. Igaz, magyarul is tetszett, de angolul valahogy mégis más. A színészek nagyon hozták a színvonalat, szóval szerintem aki teheti, nézze meg angolul is. A magyar szinkronos e... Teljes kritika

Érezhetően fontos film, hiszen egy olyan történetet ismerhettünk meg, amit nem hallunk mindig. Mindenképp érdemes megnézni!

Nagyon vártam ezt a filmet, már pusztán amiatt is, hogy Sofia Coppola rendezése. És nem is csalódtam, szerintem nagyon szívhez szóló és az Elvis után hiánypótló is.