Káin ébredése

Ez a film tényleg meghasadt... :) A filmen nem érzeni a feszültséget söt az érzelmek kavarognak. Egy többesszemélyiség ábrázolása nem sikerölt jól ebben a filmben. A film végén kezedett némi izgalom és érdekesség történni de aztán gyorsan lezárták. Talán egy folytatást megért volna... A történet felépítése szerintem rossz. Mivel a végén tudujuk meg a hasadt személyiségröl honnan is ered addig pedig csak tapogatózni lehet. Az érzelmek megjelenítése sem jön át a filmen és ezért számomra szükévé teszi az egészet. Igazából nagy csattanó fordulat sincs a filmben. Összeségében a forgatókönyv háromcsillag a képi és hanghatások nagy jóindulattal elérik a négy csillagot. A szereplök játéka viszont nem tud felemelkedni a négy csillagig és marad középszerü. Amit még hiányolni lehet az a váratlan és a szerplök játéka ami nem tólzottan sikerült magas szinvonalúra. Ebben a müfajban ez a film rengeteg hiányossággal bír és ezért nem tudja nyujtani azt a szinvonalat amit szeretnénk. A filmben igzából a gyülölet uralkodik és a szerelem szeretet nem jön át. Üdv Yosi

A többszörösen hasadt személyiség nagyon kedvelt téma az írók és a filmkészítők körében is. 1992-ben még nem volt annyira elcsépelt, mint manapság, ennek ellenére nem tartom igazán jó filmnek. Brian De Palma maga írta a forgatókönyvet, talán ezért is lett gyengébb, mint például a „Carrie”. Szokásához híven jeleneteket „kölcsönöz” más híres filmesek munkáiból; a nagy kedvenc Hitchcock, gondoljunk csak a tóban lassan elmerülő autó látványára. Jól választotta ki a főszereplőt John Lithgow személyében, aki egyszerre öt különböző személyiséget alakít. A magyar szinkron érdekes megoldása, hogy dr. Nix, az apa hangja nem Kovács Istváné, hanem Juhász Jácintot lehet hallani. Ahogy említettem, Lithgow nagyon jó, de ugyanezt nem lehet elmondani Jennyről és Jackről (Lolita Davidovich, Steven Bauer), alakításaikban nem működik a kémia, csak élő bábokat láthatunk a szerepükben. Azt ajánlom, hogy senki se törje össze magát, hogy megnézhesse ezt a filmet, mert nem éri meg.

John Lihtgow tökéletes volt a szerepében, amúgy az egész amolyan különös stílus egyveleg a rendezést illetően.

A kilencvenes évek egy olyan filmje, amiben De Palma visszatért önmagához. Hitchcocki fordulatok, gyilkos transzvesztiták, lassított jelenetek, sztori ami egy hulladák alapjában. YES