Reszkessetek betörők 3.

Bár fuldoklósan, de még lecsúszott, és biztosra mondom, bőven elég egyszer látni, de ha nem nézzük meg, akkor sem maradunk le semmiről!

Az eredeti két részt meg sem közelíti, de azt másolná több kevesebb sikerrel. A technika ördögét is segítségére hívó kisfiú ismét jól elbánik a betörőkkel.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Bő tíz éve annak, hogy láttam az első két részt, amiket persze egyből megszerettem, mint tudjuk, nincs is nagyon karácsony Kevin nélkül. Ebben viszont Kevin sincs, de ez csak a negatívumok jéghegyének csúcsa. Röviden vegyük sorra, mik is teszik naggyá az első két részt: szívhez szóló karácsonyi zene és dalok, némelyeket kifejezetten hozzájuk is írtak, és átjárja őket a karácsony szelleme. Ezen kívül vannak bennük hosszabb pillanatok, amikor az alázatosabb érzelmeké a reflektorfény, olyan párbeszédekkel, melyekkel tanítani is lehet. És természetesen a mély családi szeretet. Ez utóbbit azért látjuk ebben... úgy-ahogy. A többinek szinte hűlt helyét lelni ebben. Hol van ebben az a meghitt, őszinte pillanat, mint Kevin és az idős úr beszélgetése karácsonyi történeteikről, vagy amikor New Yorkban beszélgetett a szegény idős hölggyel? Az olyanok, melyek eredményeként mindkét fél felismeri, hogyan okulhat, teheti szebbé saját és családja karácsonyát? Itt csak a betörőkkel való balhé ment meg az előkészítése, igaz, hogy volt a második részben is valamennyi káromkodás, de ennyi... ez már végképp kibírhatatlan, nem illik egy karácsonyi filmbe. Ja, várjunk csak, ez meg sem próbál olyan lenni. Nem szokásom használni a „fölösleges folytatás” kifejezést, de ez ritka kivétel. Direkt jóval karácsony előtt néztem meg a hétvégén, hogyha rossz lenne, ne dúlja fel a meghitt hangulatot. Szóval, ebben nem igen van valami, ami szívhez szólóvá tenné, mint ahogy az előzőeknél megszokhattuk. 10/4.

Gyenge bőrlehúzás.