Rocketman

Elton John kétségtelenül az elmúlt fél évszázad megkerülhetetlen zenei alakja. A film alapján viszont az élete annyira nem volt érdekes, mint sok kortársáé, akikről életrajzi dráma készült a közelmúltban.

Ha 70-es, 80-as évek és rock 'n' roll, akkor Elton John. A "Rakétaember" ugyanis a rock felemelkedésének történelmi éveiben, évtizedeiben örvendeztette meg a világot zenei munkásságának színe-javával, ami megkerülhetetlen fogalommá tette őt, sőt a r... Teljes kritika

Freddie Mercury után egy másik sikeres, extravagáns és páratlan pályafutást magáénak tudható énekes életébe nyerhetünk bepillantást, melyet nemcsak az illető igaz története, hanem az ő fantáziája is nagymértékben inspirált. Mindez egy egyszerre nagyo... Teljes kritika

Az elmúlt években Hollywoodban számos zenés film készült, melyek többnyire nagy sikereket értek el anyagi, illetve kritikai szempontból. Voltak eredeti dalokat felvonultató musicalek, mint a Kaliforniai álom és A legnagyobb showman, de egyre gyakorib... Teljes kritika

Zseniális film, kicsit sajnos elnyomta a másik legendáról szóló film, de nekem ez még jobban tetszett, mint a Freddie Mercuryról szóló. Látványos, menő és bátor film készült, ami nem kertel, amikor az árnyoldalakat kell bemutatni. Nagyon jó zenék, am... Többiket Taron Egerton kiválóan tolmácsol felénk. Sokszor hallom, hogy nem szeretik Elton Johnt, vagy éppen nem ismerik annyira. Ez pont erről szól, hogy egy kicsit megszeresd és lásd, hogy mennyi minden is ment át, míg idejutott. És persze nagyon sokan meg fognak lepődni, hogy mennyi Elton számot ismernek. :) Érdemes megnézni mindenkinek.

Nem gondoltam volna, hogy ez ennyire jó lesz. A zenés filmek engem kb. a 2. dal után idegesíteni szoktak, de itt nem így volt. Remek megoldások voltak a múlt és a jelen között, jók a zenék és Taron Egerton helyenként tényleg hasonlított Elton Johnra. A szájtartását és egyes mozdulatait nagyon elkapta.

Érdeklődéssel ültem le megnézni a Rocketmant, úgy hogy nem vártam tőle alapvetően semmit. Annyira nem voltam képben Elton John életében, de a főbb csapásvonalakat ismertem. Amit kaptam a filmtől az túlszárnyalta minden elképzelésemet, hiszen zseniális alkotás volt, amihez leginkább a főszereplő adott hozzá. Mindenkinek ajánlani fogom és csak remélni tudom, hogy a Bohemian Rhapsody és a Rocketman katalizátora lesz a minőségi zenés filmeknek.

Elvárások nélkül fogtam filmnek, szó szerint csak azért indítottam el mert nem volt más. Az első tíz percében amikor polgárpukkasztó öltözetben besétál a klubba és elpanaszolja függőségeit akkor már kezdtem a telefon ért nyúlni. Ám ahogy kezdett kik... Többörvonalazódni Elton személyisége, tehetsége és életrajza egyre inkább magával rántott. A film előtt legfeljebb csak rádióban vagy filmbetétekben halottam a zenéjét, ezért túl sok mindent nem igazán tudtam róla és igazság szerint nem is akartam. Azért is vonakodtam kicsit a filmtől mert az új hullámos, zenés-önéletrajzi filmek következő bőrlehúzásának(?) tartottam, erre pedig vagy két lapáttal rádobott az, hogy a homoszexualitás ábrázolását propaganda célokra használják a filmekben, ami meg is történt és kendőzetlenebb formában, mint a Bohém Rapszódiában. Lehetett volna jóval kevesebb és szerényebb szexuális tartalmú jelenet benne, egyáltalán nem vett volna el semmit Elton John karakteréből. Bár, mint sablont megemlíteném a negatív karakterábrázolású homoszexuális szeretőt, aki befolyásolja a főszereplőt és a siker érdekében csak kihasználja, majd mások ellen fordítja és ezért megint a Bohém Rapszódiával voltam kénytelen párhuzamot vonni. Taron Egerton olyat alakított hogy hihetetlen, ki nem néztem volna a a gyerekből. Még jegyezném, hogy a film teljes egészében érdekes jelenség volt, de néha már túl soknak, helyenként pedig kicsit kevésnek éreztem.

Nos, nem vagyok egy nagy Elton John kedvelő. Tegnap, mikor a filmet láttam, még azt mondtam, alig ismerek tőle számot, de a soundtrack-ek közül sokat ismertem, amiről nem is tudtam, hogy az övé. Egerton nagyon jó volt a főszerepre. Az egyik legjobban... Több feldolgozott életrajzi film szerintem. Remekül bemutatja a főszereplő hányatott családi hátterét, kicsapongó szüleit, és az erre visszavezethető nyilvánvaló magánéleti problémákat. A nagymamára legalább számíthatott aki sokáig elkísérte. Jó film. Ajánlom.

Kellemes meglepetés a film. Újszerű megoldások, remek zenék, megható és valóságos történet. Nem éreztem, hogy nagyon elrugaszkodnának a valóságtól.

Jobb film volt a Rocketman, mint amire számítottam. Azt hittem az előző évi Bohém Rapszódiához hasonló film lesz, de egy annál jóval igényesebb (konzekvensebb sztori, kevesebb hatásvadászat) alkotás lett. Taron Egerton remekül alakít, az utolsó jelenet pedig kiváló lezárása a filmnek. 7.5/10

Imádtam minden percét. Taron Egerton tökéletes volt Elton szerepére. Teljesen átélte a karakterét és látszik rajta, hogy imádta és ezért persze a nézőknek is jobban átjött a karaktere. A számok az ő szájából istenien hatnak. Csak ajánlani tudom ezt a filmet. Love is love.

Lehet, velem van a baj, nem a film a hibás, de egyáltalán nem tetszett. Elton John életútját nem ismerem, de kívülállóként úgy tűnt, nagyon sok benne a szépítés és a színezés. Mintha a Bohém Rapszódia hatására akart volna gyorsan egy koppintást kreál... Többni magának az énekes. A mai világnézeteknek megfelelően a hangsúly persze ott volt bizonyos dolgokon, amik teljesen elvették az élét a film értékesebb mondanivalójának.

Engem valahogy rohadtul nem tudott lekötni a film. Pedig jók az alakítások, jók a zenék, mérsékelten érdekes életút, de nálam mégse talált be. Igaz, újat nem tartogat a film, ugyanazt a klisés felépítés mint bármelyik életrajzi filmnél. Adott a főhős... Több, megismerjük a gyerekkorát, hogyan kezdett bele (jelen esetben) a zenélésbe, hogy vált világsztárrá, ami ugyebár nem csak pénzzel és csillogással jár, hanem jön a jó öreg depresszió és az elhidegülés is, pia és drogok. Aztán persze a végére minden rendbe jön és mindenki boldog. Szerettem volna szeretni, de sajnos nem érte meg a 2 órás unatkozás a mozijegy árát.