Madárijesztő

Egy film, ami mondanivalóval és tartalommal bír. Ezért nem lett az üresfejűek országában (USA) siker, ahol minden kosaras doktor, és három év alatt szerezhetsz négy diplomát, ami max. papírcsákónak jó. Vissza a filmhez! Két zseni adja benne az ütemet... Több, mi pedig elveszünk a ritmusban. Al Pacino és Gene Hackman zsenik, amit itt be is mutatnak. Ajánlott film.

Igazi kuriózumról van szó ezen mozi kapcsán, két tekintetben is: főszereplőink pályájuk kezdetén lévő, de már szárnyaikat jócskán bontogató színészek. Ez Gene Hackman esetében még inkább igaz, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a f... Teljes kritika

Ez a film szerintem bárhol indulna most, egy díjat biztosan bezsebelne. Nekem tetszett a film, volt, van mondanivalója. Egy sor nehéz kérdést tárgyal az élet rögös útjáról. Család, gyermek, párkapcsolat, barátság, börtön, és még folytathatnám. Nagyon... Több összetett film, ami önmagában nem rossz. Az elején kicsit nehezen indul el, de ami késik, az nem múlik, szokták mondani. Egyre szerethetőbb lesz mindkét figura, főhős, és a végén egy drámai befejezéssel igazából nem zárják le a filmet, ami szerintem egy folytatást megért volna. A két főszereplő, G. Hackman és A. Pacino óriásit alakítanak. Erre mást nem lehet írni, sem mondani. Két különálló személyiség, és mégis egy "hullámhosszra" állnak, ami a filmet olyan egyedivé teszi, ami ritkaság. A történet szinte két szálon fut, és csak a főhősök kapcsolják össze. Jobban G. Hackman sorát mutatja be a film. A. Pacino története mintha hátrébb szorulna, de mégis a végén a drámai befejezés rá maradt. Összességében, mivel Zsigmond Vilmos volt az operatőr, amit meg kell említeni, már ez is garancia a remek képi hatásokra. A hang is rendben volt. A film megérdemli az 5 csillagot, mert nemcsak remek színészi alakításokat láthatunk, hanem egy remek történetet is. Csak ajánlani tudom mindenki számára. Üdv, Yosi

Nagyon tuti kis film lett, végre valami izgalmas és eredetit is létre tudtak hozni. Ez valami csodálatos, az ilyen filmekért élek-halok. Szinte én is benne játszottam a karakterekkel együtt. Egyszerre van mondanivalója és rabolja el a nézőt testestül és lelkestül.

Érdekes módon nem aratott nagy sikert az USA-ban ez két tökéletes alakítással megvalósított road movie. Viszont Európában elnyerte a cannes-i fesztivál Arany Pálmáját, sőt Al Pacino a Legjobb színész díját is elnyerte, Igazán lehetett volna lágyszívű... Többbb a zsűri, adhatták volna megosztva a díjat, mert Gene Hackman játéka egyenértékű Pacinojéval. Érthető a díjazás, hiszen a film jellegét tekintve elüt az amerikai stílustól, jobban hasonlít az európai filmek általános modorára. Két kallódó, gyökértelen figura a végtelen országutakon találkoznak, barátokká válnak és egymás segítségével megpróbálnak madárijesztőből átlagemberré válni, beilleszkedni a társadalomba. Karakterük különbözősége és a múltban elkövetett tetteik miatt nem sok esélyük maradt a változásra. Sokat hozzátett a film egyedi hangulatához Zsigmond Vilmos operatőri munkája, vizuális látásmódja. A magyarországi sikerhez nagyban hozzájárult a kitűnő szinkron; Bujtor István (Hackman), és Szacsvay László (Pacino) igazi művészi teljesítmény.

Meglepett ez a film, egy igazán remek történet az örök barátságról. Külön érdekes volt számomra két hollywoodi nagy öreget fiatalon látni. Több filmet kellene néznem ebből a korszakból!

Lassan, következetesen redezett dráma, de a tempoját semmiképp sem szabad a rovására felhozni. Ilyen filmeket gyártottak a hatvanas-hetvenes években. Ez az film viszont mindenképpen kitűnik a tömegből, nem hiába díjazták aranypálmával 1973-ban.

Ilye egy igazi road movie, minden szempontból teljesíti a műfaj elvárásait. Al Pacino és Gene Hackman még nagyon fiatalak, de profizmusuk már ekkor sem volt megkérdőjelezhető. Színészi teljesítményükkel remek, ugyanakkor laza légkört teremtenek a filmhez, aminek sok más filmmel ellentétben igazi mondanivalója van.