Sejtcserés támadás

Az, hogy egy kiszámítható végkimenetelű romantikus filmhez ültem le, első pillanattól kezdve világos volt, mégis jól szórakoztam.

Egész kellemes volt a film, a poén, hogy a kis srác tényleg hasonlított Batemanra. Helyes volt a film, sokat nevettünk rajta.

Sokkal humorosabb filmre számítottam, de ez nem jelenti azt, hogy nem tetszett. Erős közepes sztori, jó szereposztás.

Vígjátéknak erőtlen, drámának meg pláne! Kár érte, több volt benne!

nagyon jó, szórakoztató kis film aminek nem sablonos a története és tele vonal aranyos, humoros részekel

a kisfiú engem kifejezetten idegesített. igazából egyszer nézős esti hétvégi kikapcsolós film. Jennifer Aniston-t mondjuk mindig jó látni. de tipikus hollywoodi románc film. a sztori még érdekes is lenne, de valahogy a srác szerepébe jóval több is lehetett volna.

Megnéztem a filmet, pedig már az alapötlet eléggé elborzasztott. Szóval egy olyan dolgot vittek mozivászonra, ami akárhogy is nézzük, magánügy. Egy nagyon intim dolog, ami csak egy ilyen úton teherbe eső anyára tartozik. Attól végtére is el is tekint... Többhetünk, hogy már a film alapja is képtelenség, hiszen belegondolva ki az a nő, aki egy adag spermával a házában bulit csinál, hogy aztán a nagy mulatozás kellős közepén elvonuljon egy szobába és azt felfecskendezze magának annak tudatában, hogy a kintiek közül mindenki tisztában van vele, hogy éppen mivel foglalatoskodik, majd úgy tesz, mint ha ő volna ettől a világ legjófejebb, legmenőbb anyucija... Botrány! És az is, hogy Jason Bateman magára vállalta a másik visszataszító szerepet. Szerintem ez a film felháborító és undorító egyben. Poént nagyítóval sem találtam benne, a végén pedig az, hogy két régi jó barát, akik közül az egyik akkorát hazudott a másiknak, hogy annál nagyobbat már nem is lehetett volna, de ennek ellenére összejönnek, hát... ...erre már nincs is jó szavam. Egy valamit megtanultam ebből a filmből... Ha egy film már a megnézése előtt ennyire kiveri nálam a biztosítékot, azt máskor nem fogom megnézni, mert nem valószínű, hogy bármi jó is kisül majd belőle.

A sztori és a nézők „keserves szenvedése” majdnem másfél órán át tart, mire végre történik valami cselekmény, így az utolsó 15 perc már-már élvezhető is.

Minden egyes pillanata kínosan kiszámítható a filmnek, előre ismerjük az elejét, közepét, végét, a fordulatokat, amelyek így ezzel tulajdonképpen jelentőségüket is vesztették.

Ez a sztori nekem kicsit lerágott csont. Számtalan filmben eljátsszák ugyanezt.

Nem volt rossz, Jennifer Anistonos filmekre mindig vevő vagyok, ez sem okozott csalódást. Vicces, könnyed film volt.

Nagyon átlagos film volt. Szinte azt mondanám, közepes Jennifer Aniston. Újabban csupa ilyenben játszik, nem bír túllépni ezeken.

Kiszámítható, panelekből építkező film. El lehet rajta röhögni egy kicsit, ha az ember nem unja már rettenetesen ezeket a fajta a poénokat, de én a magam részéről nem nagyon tudtam élvezni.