Az első nyári havazás

Na nézd már, osztrák film, nem is tudom, láttam-e valaha osztrák filmet, olyan, mint az osztrák gasztronómia, biztos létezik, csak nem nagyon találkozik vele az ember. Na de nem akarok genyózni, meg különben is, a bécsi szelet jó. Ja, hogy az olasz. Mindegy. És egyébként ez a film is jó, üdítő a stílusa, egész remekül össze van rakva. Bár bevallom, menet közben végig azon gondolkodtam, hogy Chris Raiber kinek a munkájából inspirálódott jobban: Wes Anderson vagy Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete) hatott-e rá erősebben, de végül abban maradtam magammal, hogy mindkét másik filmesnek nagy tisztelője lehet. Mégsem sima koppintás ez, hanem saját új minőség jött létre. Egy bécsi metróban játszódó szerelmi történetet látunk, ahová a főszereplőnk, Alexander gyerekkorát és felnövését érintve jutunk el. Nehezen tudnék további részleteket leírni spoilerezés nélkül, úgyhogy nem is kísérlem meg, ennyi leírás legyen elég. Maga a történet kellemes, de a végkifejlete nem átütő, így nálam négy csillagra jogosult.

Hálátlan dolog egy megható drámát lehúzni, de nem tehetek mást, mert átvágva érzem magam. A történet azzal szippant be, hogy egy szürreális vígjátékot kapunk, néhol groteszkbe hajló poénokkal, majd, amikor már azt hisszük, hogy csak a romantika van hátra, 180 fokot fordul a stílusa, és egy vontatott drámába csöppenünk.

Nagyon kedves, aranyos és varázslatos történet, szerintem egy nagyon jó film egy kis kikapcsolódáshoz, esetleg ahhoz, ha szeretnél egy kicsit eltávolodni a realitástól és újra álmodozni egyet.