Szegénylegények

Kemény film, erős esztétikával és hangulattal. Az idegenítés szinte belemar minden jelenetbe. Minimalista, mégis feszültséggel teli. Emberekről szól, de nincs főszereplője, csak elszenvedői. Történelmet mesél, és emberi magatartást tükröz. Tempója in... Többgadozó, lezárása velős. A Szegénylegények talán a kedvenc filmem Jancsótól. Egy eredeti, mégis nyomasztó, idegenítő, liminál hatása van az egész filmnek, mintha a karakterek a magyar puszta poklában vezekelnének múltbeli bűneikért. A kontrasztjáték és a halott térrel való játék meglepően feszültséggel tölt meg jeleneteket. A pokol metafora annyira nem is meglepő, hisz mindenki ki akar törni onnan. De a mindenki nem egy személy vagy valami rokonszenves figura, a film nem is köteleződik el egy alak mellett, hanem azonnal leváltja, ha a film kicsit sokat mutat belőle. A bizonytalanságra épít, annál nyomasztóbb dolog meg kevés van. Nincs rokonszenv ebben a világban. Még ha tempója kissé félszeg is, üzenete és filmnyelvi eszközei miatt kötelező magyar alkotás.

Az Alföld szépsége, a gyönyörűen megkoreografált harci jelenetek, drámai képsorok, mindez fekete-fehérben, de nekem annyira átjött, hogy ezt észre sem vettem. Őze Lajos, Latinovits Zoltán, Görbe János, aki a legjobb úgymond paraszt karakter volt, az ő felejthetetlen alakításaik. Plusz végső soron ez a történelmünk része.

Tartalmilag nagyon rendben van a film, van potenciál benne és igazán erőteljes. Fantasztikus. Igencsak pörgős lett és kellemes hangvételű is egyszerre. Nekem mindenképp nagyon adta. Erős alkotás. Ezzel a filmmel betelni szinte lehetetlen.

Gyönyörű hosszú snittek, remek operatőri munka, néhol humoros néha megrázó majd elgondolkodtató. Hát igen, Jancsó Miklós nyugodjon békében kiváló rendező volt.