Támadás a Fehér Ház ellen

Talán Gerard Butler egyik legjobb filmje! És a trilógia legjobb része! Minden benne van, amiért imádjuk az akciófilmeket. Jó karakterék. Nagy színészek! Perfect alkotás, és pont!

Számomra elég kiszámítható volt a film. A története már kicsit elcsépelt ezzel a mindenki az elnök éltére tör témával.

Guilty pleasure, vagy valóban izgalmas akciófilm? A határ ennél a filmnél elmosódik, mert egyrészről elég valótlan dolgok történnek, főgonoszok inkább rajzfilmesek, pár jelenet elég mesterkélt, és közhelyekkel zsúfolt sztorijától könnyen lefordulunk a székről. De ugyanakkor az akció remek, mindkét oldalon hullanak emberek, és könnyű szorítani főhősünkért, aki szintén kapja a gyógyítást a film alatt. A Fehér Ház egy elég epikus helyszín, és a sztorinak van egy grandiózus jellege, annak ellenére, hogy a tipikus egyszemélyes hadsereg film. A struktúra egyszerű, főhősünk egy volt testőr, aki rögtön a Fehér Házhoz fut, amikor észak-koreaiak megtámadják Amerika legvédettebb épületet. A film tényleg teszteli ezt, a támadás messze a legérdekesebb része a sztorinak, főleg azért, mert nem véletlenekre vagy plot armorra épül, rengeteg Secret Service ember hullik el, és jó volt látni, hogy mindkét oldal taktikákat használ. A film későbbi része kicsit belassul, ahogy főszereplőnk az épület folyosóin szép lassan ritkítja az ellenséget, egészen az utolsó emberig. Gerard Butler ilyen szerepekre született. Jó kis Die Hard-film ez, kicsit el kell engedni a logikát hozzá, de hát mihez nem?

Egy újabb film, ami olyan érzést kelt, mintha a Die Hardot nézné az ember. Egy ember a túlerővel szemben, egy épületen belül. Csak itt még a fehér trikó is elmaradt, de a stúdiónak több jó nevet is sikerült megnyernie magának a produkcióhoz. A sötét ... Többtónus meg dob is a film komor hangulatán. Abban az évben ez volt az első nagy hollywoodi elnökmegmentős film, és számomra egy icipicivel el is maradt a másikhoz képest. De ez is bővelkedik kellő mennyiségű akcióval.