Sztálin halála

Armando Iannucci különleges stílusú filmet készített 2017-ben a Sztálin halála utáni hatalmi harcokról. A hangulat vígjátéki, rengeteg szürreális és szarkasztikus elemmel, illetve fekete komédiával. Joszif Visszarionovics Sztálin 1953 március 5-én halt meg, miután agyvérzésben feküdt pár napig. Halálával egy úgynevezett hatalmi vákuum keletkezett, mert marakodás indult a pozíciójáért Hruscsov, Malenkov, Berija és Molotov között. Először az NKVD (politikai rendőrség) mindenható fejét, Beriját teszik el az útból Zsukov felhasználásával, majd Hruscsov ragadja magához a hatalmat. Közben láthatjuk Sztálin életben maradt fiát és lányát is. A filmből kiderül, hogy ez egy valóban szürreális és gátlástalan világ volt, melyben a tisztesség semmit nem számított. Nagyon jó alakításokat láthatunk például Steve Buscemitől, aki Hruscsovot formálja meg. A filmből megismerhető a szovjet kommunisták legfelső bizalmi köre, azokkal az emberekkel, akikről korábban csak a történelemkönyveinkben olvashattunk tanulmányaink során. Értékelés: 4,5 csillag.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A fekete humor számomra mindig is egy kockázatos kategória volt, mert vagy nagyon jól működik (mint Tarantino vagy Guy Ritchie esetében), vagy embertelenül gyenge és bosszantó (temérdek más esetben). Ha azonban ezt jó érzékkel csinálják, és még egy t... Teljes kritika

Remek és könnyednek tűnő film egy súlyos témáról - vagyis egy igen jó arányokkal összepakolt, már-már komédiának tűnő alkotás, ami nem próbál meg sem több, sem kevesebb lenni annál, ami. A Sztálin halálától felbolyduló szovjet vezetést remekül festi ... Többle a film, és úgy nevettet meg, hogy közben érzi az ember: ez azért valahol tragikus. Pont ebben rejlik a film nagyszerűsége: kihasználja azt, hogy bár szatirikusan közelít meg egy-egy helyzetet, és kísérletet tesz arra, hogy megnevettessen minket, azért el is gondolkodtat, hogy illik-e ezen nevetni. Az emberi gyarlóság, a pitiánerség, a hatalomért való marakodás és a politika apró eszközei olyan széles tárházzal tudnak megmutatkozni, hogy a néző kénytelen-kelletlen a színtér kellős közepén találja magát, és esélye sincs kibújni a helyzet súlyosságából. Az biztos, hogy többször nézendő film, hogy minden egyes apró részlet megmaradjon: a kiváló rendezésnek és remek alakításoknak hála olyan sokrétű a film, hogy nehéz mindent rögtön befogadni. Nem egy könnyű darab, de nem is akar az lenni: emiatt tökéletes arra, hogy utána hosszú beszélgetések tárgyává váljon. Akár történelemórákon is. Hiszen a történelmet - ahogy ez a film erre remekül rámutat - ugyanolyan emberek csinálják, amilyenek mi vagyunk. Hiúak, nevetségesek, gyengék és ütődöttek.

Igazán szórakoztató tragikomédiát kaptunk a 2. világháború utáni történtekről Szovjetunió szívében, Sztálin igaz történetéről. Tudtommal még soha nem kapott főszerepet Steve Buscemi és személy szerint örültem neki, hogy elsők közt olvashattam a nevét a szereplőgárda olvasásakor. Maga a film rendkívül szórakoztató volt, még is végig izgalmas mivel egyrészt bemutatta mi is van, illetve volt a politikában, milyen messzire képes ember elmenni a hatalomért. Ez a film jól tükrözi, mit tesz egy ember azért, hogy hatalomra kerüljön, vagy éppen miként árulták el egymást a bajtársak, csak azért, hogy egy szintet feljebb lépjenek az életükben. A rendező Armando Iannucci remekül bemutatta egy vígjátékban Sztálin halála utáni életet Oroszországban. Csak ajánlani tudom.

Buscemi és Kurylenko vezető szerepével egy kifejezetten korrekt és jól működő politikai szatírát dobtak össze. Ianucci jól összerakta a mozit, ami nem biztos, hogy valóban úgy történt-e. Sebaj, ha nem is hiteles, de jó.

Nagyszabású szatíra az 1950-es évek Szovjetuniójának kiemelkedő történelmi pillanata körül, melynek forgatásakor szemmel láthatólag még lehetett helyi képeket filmre venni, nem volt az ország bejárhatatlan, mint most, az ukránok elleni agresszió idej... Teljes kritika

Alacsony színvonalú és ízléstelen film. A történethűsége pedig több ponton is megkérdőjelezhető.

Politikai álláspontoktól és világszemléleti elképzelésektől függetlenül mondhatom, hogy remek humorral sikerült kicsit odaszúrni Sztálin emlékének. Persze helyenként - főleg a vége felé - elkomolyodik. Steve Buscemi ha nem is a hátán viszi a filmet, ... Többde mindenképp neki köszönhetjük, hogy az ilyen jól sikerült. Nem tudom, hogy történelmileg mennyire pontos, de ezt bőven el tudom képzelni az akkori vezetésről. Ráadásul nem csak az akkori szovjetről, hanem bármelyik mostani kormányról is. A hatalom igen csábító. Ennek ellenére ezt szerintem csak egy egyszerű nyugati propaganda filmnek kell felfogni. Várom az oroszok válaszát a filmre.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Armando Iannucci furcsa, gúnyos és szarkasztikus fekete vígjátékot rakott össze 2017-ben Sztálin halálának körülményeiből és az azt követő hatalmi harcokból. Épp 1953-ban járunk: a Szovjetunió népe egy kőkemény diktatúrában él, melyet Joszif Visszari... Teljes kritika

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Nagy kedvencem lett ez a film, mert történelem- és valósághű, plusz szórakoztató is. Minden fontos történelmi alak megjelenik 1953-ban Sztálin halálakor, mert marakodás, taktikázás és hatalmi versengés kezdődik a legfelsőbb vezetői poszt megszerzéséért. Ez végül Hruscsovnak sikerül, de előbb meg kell küzdenie a többiekkel, mindenekelőtt Berijával, aki minden titkok tudója, Sztálin jobbkeze és az állambiztonsági szervek vezetője. Lavrentyij Beriját végül csak 3-4 hónappal Sztálin halála után tudják félreállítani (1953 júniusában). A film stílusa szarkasztikus, néhol absztrakt és szürreális, mint ahogyan maga a sztálini rendszer is az volt 1953-ban.

Maró szatíra a diktátor halála utáni hatalomért való könyörtelen harcért. Néhányan felülkerekedtek, elsősorban a biliárdgolyó fejű Hruscsov, aki 1964-ig teljhatalmú vezetője volt a Szovjetuniónak páran pedig megkapták a régóta járó ólomgolyójukat, pé... Többldául Berija, a politikai rendőrség ura, aki 15 éven keresztül birtokolta ezt a pozíciót. Nincs semmi különös abban, hogy a film forgalmazását Oroszországban betiltották, hiszen ilyen kedvezőtlen image, amely csak a rossz hírét keltheti az újra birodalmi célokról ábrándozó országról nyilvánvalóan nem kívánatos. Pedig a politikusok hataloméhségét, aljasságát bemutató filmet minél szélesebb körben kellene népszerűsíteni, mert a politika alapvető jellege sajnos a mai napig sem változott,

Joszif Sztálin 1953. március 5-én hunyt el, közel 30 évnyi teljhatalom-gyakorlást követően. Halála óriási hatalmi vákuumot okozott, mert agyvérzését követően egyszerre próbálta megkaparintani székét: Malenkov, Beria, Hruscsov és mind közül a legveszélyesebb: Lavrentyij Berija. Ő volt 1953-ban az állambiztonsági szolgálat, a rettegett NKVD vezetője. Armando Iannucci egy különleges szatirikus fekete komédiát készített az 1953-as események feldolgozásával (2017-ben). A film megjelenésekor főleg a történelemkedvelők értékeltek leginkább az egészet, de közülük is sokan nem értették, vagy nem értékelték a groteszk stílust. Pedig zseniális szerintem. A hatalmi marakodást végül Zsukov a sztártábornok állásfoglalása dönti el, aki először Berijával számol le, majd Hruscsovot segíti hatalomra. De addig hosszú az út: tele intrikákkal és szürreális helyzetekkel. Láthatjuk Sztálin gyermekeit is: a menekülésre készülő Szvetlanát és az értelmileg problémás, alkoholista Vaszilijt. Az alakítások közül több kiemelkedő is akad: Hruscsov szerepében Steve Buscemi, Zsukov szerepében Jason Isaacs és Berija szerepében Simon Russell Beale. A vicces szatírizmus ellenére a film történelmileg nagyon is stimmel, sőt, tanulhatunk is belőle. Erős 4 csillagos produkció.

A film a történelmi események alapján készült, és bár a cím és a történet alapján valami háborús, komoly, mély mondanivalójú filmet vár az ember, ez egy igazán humoros, szarkasztikus film lett. A film elején még láthatjuk, hogy Sztálin hogy képes irá... Többnyítani könnyedén mindent és mindenkit, majd másnap reggel, amikor a vezér ágynak dől, eluralkodik a káosz. Mindenki a maga módján szeretné újragondolni a Szovjet Unió jövőjét, és természetesen mindenki Sztálin helyére pályázik. A film nagyon jól bemutatja, hogy mi történik, ha hirtelen egyik napról a másikra vezető nélkül marad egy vezetőhöz nagyon erősen idomult társaság, és hirtelen mindenki vezető lesz, és nem csak papíron, ahogyan eddig. A poénok nagyon jól fel vannak a filmben vezetve, igazán alapos munka a film. A négy csillagot az öt helyett csak azért adom, mert nekem a vége a film pörgősségéhez és humorosságához képest kicsit mélyre, laposra sikerült, de ettől függetlenül egy teljesen élvezhető film, valahogy ilyen formában kellene az iskolákban a történelmet tanítani.

Rendkívül vicces szatíra, a Sztálin halálát követő hatalmi harcról. El tudom képzelni, hogy sokaknak nem fog bejönni az a kettősség, hogy egy ilyen komoly témát kissé komolytalanul dolgoz fel. Szerintem iszonyatosan szórakoztató. 8,5/10