A hátrahagyottak

Ez a sorozat teljesen magával ragadott. Többször is elmentem mellette, mindig felkeltette az érdeklődésemet, amikor az HBO-n ment, de sosem találtam rá időt, hogy igazán belemerüljek. Egészen mostanáig – tíz évvel a premierje után. A Leftovers még mi... Többndig rendkívül modern hatást kelt – alig tűnik fel, hogy azóta elavultak a mobiltelefonok, számítógépek vagy autók, mert a kamera munkája, a díszlet és az általános kivitelezési minőség messze lekörözi a jelenlegi sorozatgyártás 99%-át. A forgatókönyvről nem is beszélve – Lindelofnak sikerült valami különlegeset alkotnia, ami a könyvhöz képest is előrelépés: a sorozat – különösen az első évad, amely szorosan követi a regény cselekményét – jobb, mint maga a könyv. A sorozat egy olyan társadalom tükre, amelyet alapjaiban rázott meg az emberiség 2%-ának hirtelen eltűnése. Egyesek vallási téveszmékbe menekülnek, mások depresszióba süllyednek, a többség pedig úgy tesz, mintha semmi sem történt volna, és az élet megy tovább. Ilyen körülmények között próbálja a helyi seriff fenntartani egy kisváros működését, miközben saját családja és élete szó szerint darabjaira hullik. A második évad egy kicsit más irányba tereli a történetet, de még mindig négy és fél csillagra értékelhető. A kritikusok által vegyesen fogadott harmadik évad viszont filmkészítési szempontból mestermű – és paradox módon még egyfajta hipotetikus lezárást is kapunk. A sorozatot mindenkinek ajánlom – hívőknek és ateistáknak egyaránt, de legfőképp azoknak, akik szeretik a pszichológiai sci-fit, amely az egyéneket állítja a posztapokaliptikus események középpontjába.

Eleinte voltak kétségeim de nagyon eredeti sorozat lett. Liv Tyler tök jó volt benne. Képtelen vagyok betelni ezzel a sorozattal. Nagyon el lett találva minden féle téren. Nekem nagy kedvenc.

Kiváló sorozat, egyáltalán nem szokványos történettel, kifejezetten érdekes fordulatokkal, szerencsére mentes (szinte) minden klisétől. Remek karakterek, akiket kiválóan alakítanak a színészek, és az egész elkészítés nagyon jó, a képektől a zenékig.... Több Az első évad végén kicsit féltem, hogy mint a sorozatok jelentős részénél, itt is lesz valami visszaesés a színvonalban a következő évadokban – de nem volt (voltak néha kisebb „időhúzások”, „töltelék jelenetek”, de simán belefért), végig fenntartja a figyelmet, és nem kezdik el esetlenül keverni a szálakat. Amellett, hogy a karakterek teljesen életszerűek, a történet is rendben van, és még elgondolkodtató is, ráadásul nem csak az amerikai filmekben folyton sulykolt üzenetekkel. Szóval érdemes belekezdeni és végignézni.

Az alapsztori különlegesnek ezáltal érdekfeszítőnek ígérkezett, és kaptunk is egy minőséginek mondható karakterdrámát, én mégsem ilyen megvalósításra számítottam. Ez a széria egy filozofálgatós rétegsorozat, ami távol áll a szappanoperákon felnőtt generáció értékrendjétől, érdeklődési körétől és ízlésétől, vagyis volt esélye a bukásra. Kevés megosztóbb sorozatot ismerek, és bár nálam ugyan nem bukott meg, de nem is tudta magát beverekedni még a kedvenceim közelébe sem...