Átutazók

Engem magával ragadott az apróbb hibák ellenére, ami szinte kötelező az időutazásos témáknál, nem lehet nem hibázni. Korántsem tökéletes, de szerethető karakterek, akik küzdenek a gazdatesttől örökölt élet minden nehézségével, miközben a világot prób... Többálják megmenteni. Nem teljesen eredeti minden ötlet, de engem sodort magával a történet.

Az alapkoncepció nem volt ugyan rossz, de én kicsit földhöz ragadtabb és materiálisabb vagyok annál, hogy igazán át tudjam érezni, és bele tudjam élni magam az ilyen – tudatot küldünk vissza a gazdatestbe, és hasonló dolgok – sorozatokba. Vannak itt küldetések a szebb jövőért, meg minden ilyesmi, de számomra inkább furcsa volt ez a széria. Vagy inkább fura és vicces.

Ezért érkeznek ide az időutazók 400 évvel későbbről. A jövőben atomtél van, nincs növény- és állatvilág, körbefagyott üveghangárokban él a megmaradt emberiség. Az élet értékes. Az emberiség addigra elvileg megtanulta a leckét. A bolygót nem pusztítani. Egymással tisztelettel bánni. Mindenki vegán, nincs is más opció. A sorozat azt a hangulatot árasztja, amit az időutazók hoznak magukkal. Komoly a tét, amiről a 21. századi ember tud, de nem vesz tudomást. A sorozat egyfelől akciódúsan komor. Másfelől érdekes, izgalmas. És az a része, hogy 400 év múlva atomtélben él a megmaradt emberiség, igencsak realisztikus. Ugyanakkor az én ízlésemnek ez a hangulat gyakran sok, de a sorozat szempontjából indokolt, és nem von le a sorozat értékéből. Így is kétszer néztem meg. Az időutazók érkezését mondjuk mindig tekernem kellett, mert az első két évadban szükségtelenül hosszan „jönnek” (nem szeretnék szpojlerezni). Érdekes az egész üzenete és hatása. Miután megnéztem, mindkétszer az a hangulat támadt bennem, hogy milyen jó hely ez a bolygó most. Mennyi szépség van körülöttünk. Lehet élvezni. Tipikusan olyan műsor, ami elé leültetném a nagyhatalmak vezetőit, és kötelezően megnézetném velük.

A 3. évad után nem tudom, lesz-e folyatás.